Istentisztelet a folyóparton

Pál és Silás Filippiben töltött néhány napot.

            Szombaton kimentek a városon kívül, ahol az imádkozás és az istentisztelet szokott lenni. Ott találták az asszonyokat, leültek és beszélgettek velük. Különös helye és módja volt ez az istentiszteletnek. A természet arról az Istenről beszélt, Aki alkotta azt. A folyópart nem feszélyezte a jelenlévőket, s felszabadultan tudtak beszélni érzéseikről, kérdéseikről. Az apostolok válaszoltak és csodálatos időt töltöttek együtt. Egy igazi szombatnap volt ez.

            A hallgatók között volt Lídia, aki valósággal itta azokat a szavakat, amelyeket az apostolok mondtak. Isten Lelke munkálkodott szívében. A nap fénypontjaként megkeresztelkedett, megpecsételve ezzel a tettével a szívében végbement változást. Családja is követte őt ebben.

            Ezután arra kérte az apostolokat, hogy tiszteljék meg azzal, hogy látogassanak el hozzá, és lakjanak nála. Ez a cselekedete is a benne végbement változásról beszélt. Így történt, hogy egy egyszerűnek látszó istentisztelet egy asszony és háznépének megtérését segítette elő.

(Csel 16:12-15.)