István, az első mártír

István diakónusnak erős hite volt. Isten megajándékozta őt hatalommal is. Bizonyságtevésének nem tudtak ellenállni. Azonban hamis váddal vádolták meg, hogy árthassanak neki. Amikor ott állt a Magas Tanács előtt, olyannak látták arcát, mint egy angyalét. A vád az volt, hogy káromolja a hagyományokat és a törvényt. István, hogy bebizonyítsa, hogy hisz az írásokban, elmondta Izrael egész történetét. Majd arról szólt, hogy a történelem több pontján megkeményítették szívüket, és nem figyeltek Istenre.

            Ezt a büszke nép nem bírta tovább hallgatni. Füleiket befogták, és rárontottak. Kivitték őt a városon kívül, hogy ott megkövezzék. A vértanú nem esett kétségbe. Ráhagyatkozott Istenre. A Szentlélek munkája látszott tekintetén.

            A kivégzést végzők Saul lábánál tették le ruháikat. István, mialatt Isten kezére bízta sorsát, imádkozott azokért, akik bántották őt.

            Ő volt az első, aki életét adta az evangéliumért. Halála magvetés volt, mert nagy hatása lett Saulusra, azaz Pál apostolra.

(Csel 6. 7. fejezet.)