Felfedezések a próféciákban

A jelek jele

A cím nem játék a szavakkal. A bibliai szóhasználatban az ismétlés a felsőfokot jelenti. Tehát a legnagyobb jel amiről Jézus beszélt az Ő eljövetelével kapcsolatban.

“És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt.24,14.)

Sokáig úgy tűnt, hogy ez a jel nehezen teljesedik be, hiszen a kommunizmus nem engedte hogy az evangéliumot szabadon hirdessék. A Szovjetunióba csak nagyon nehezen lehetett Bibliát, vallási irodalmat becsempészni. Úgy tűnt, hogy a világ jelentős részén emberek milliói nem ismerhetik meg Jézus Krisztust.

Nagyon rövid idő alatt a helyzet megváltozott. Ma már a Szovjetunió nem létezik. A vasfüggöny megszűnt. Moszkvában, a Kommunista Párt Kongresszusi termében Mark Finley - egy népszerű amerikai evangélizátor - prédikált. Katonai autóban szállították a több tízezres tömegnek a Bibliákat. Az evangélizációs sorozat végén sok ezren keresztelkedtek meg.

            Ugyanez a helyzet a volt szocialista országokban is.

            Kínába is eljutottak a keresztény misszionáriusok.

Egy-két ország még ellenáll, de a világ legtöbb országában jelen vannak az utolsó üzenetet közvetítő misszió munkatársai. Ott vannak az iszlám országokban, ott vannak Távol-keleten, s a világ minden pontján. Az emberek ezrei térnek vissza a Biblia tanításaihoz. Isten tágra nyitotta az evangélium kapuit. Ezzel teljesedik az a jel, ami a legnagyobb.

Végtelenül hálás vagyok ezért a jó Istennek. Mielőtt jönne a vég, mielőtt vége szakadna a bűn történelmének, Isten szeretetteljes meghívással fordul hozzánk, hogy ne pánikot keltsenek bennünk azok az események amik jelen vannak, s amelyek még jelentkezni fognak. Jézus a következő céllal adta a jeleket:

“A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:    
Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Mt.24,32-33.)

Jézus Krisztus nem pontos időpontot adott eljövetelére nézve, hanem egy időrendet. Ha látjuk ezeket beteljesedni, tudhatjuk, hogy közel vagyunk megjelenéséhez. Ahogy az útszéli táblák is jelzik, hogy közeledünk a célhoz.

            Ki ne örülne, ha szűnőben van a tél, s itt a tavasz, a nyár előhírnöke.

Jézus Krisztus szeretné, ha örömmel töltene el bennünket az Ő közelsége.

Ha vendég érkezik hozzánk, az számunkra mindig nagy öröm. Takarítunk, főzünk, elkészítjük fekvőhelyét, programról gondoskodunk. Szeretnénk, ha jól érezné magát az, aki meglátogat bennünket. Ha tudjuk mikor érkezik, kimegyünk a vasútállomásra fogadni őt. Néha az egész család. S ha előfordul néha, hogy nem jön a várva-várt vendég, csalódást okoz valamennyiünknek. Azért készülődünk, mert szeretjük azt, aki jön. A vele való viszonyunkban van a titka a várakozás izgalmának.

Jézussal kapcsolatban is ez a helyzet. Ha viszonyunk meghitt, baráti, akkor örülünk várható jövetelének. Szinte számoljuk a napokat, mint a gyerekek egy-egy nagyobb esemény előtt.

            Azok, akik megtapasztalták az Istennel való közösség örömét, nem tudják magukban tartani. A sport-rajongó kedvenc csapatáról, a diákok az iskoláról, az autókedvelők az autókról, a pénzemberek az üzletről szeretnek beszélni. A keresztények Jézusról. S ahogy hol az egyik, hol a másik barátunknak mondjuk el hogy miként találkoztunk Jézussal, mások is megismerhetik Őt.

            Diák voltam, harmadikos egyetemista. Vizsgaidőszak volt. Reggeltől estig tanultam. Este, vacsora után, “kiszellőztettem” a fejem: egy nagy sétát tettem a városban. Ahogy mentem a csendben, gondolatok kavarogtak bennem. Végtelenül kicsinek és tudatlannak éreztem magam. S ahogy lépkedtem a járda kövezetén, egyszercsak szívembe hasított, hogy van Valaki, aki mindent, az utolsó atomot is nevén nevezi, és ismer és szeret engem is.

            Nemsokára találkoztam egy lánnyal, aki Ismerte Jézust és a Bibliát. Egy alkalommal, amikor Jézus haláláról és megváltói munkájáról hallgattam igehirdetést, Isten szeretete megragadta a szívemet, s tudtam, hogy Jézus értem halt, hogy nekem örök életem legyen.

            Örülök, hogy ezt megoszthatom másokkal. S akinek érinti szívét a kegyelem, adja tovább örömét. Csatlakozzon azok közé, akik hirdetik Isten országának ezt az evangéliumát.

“Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” (Jn.12,26.)

Gyürüs István