Jézus és a kisgyermekek

Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.

Máté 19:14.

Ne akadályozzátok meg őket, hadd jöjjenek hozzám – mondta Jézus – hisz ilyeneké a mennyek országa.

A kisgyermek szíve olyan, mint a szivacs. Mindent elhisz. Micsoda felelősség, hogy a legkisebb kortól kezdve igazi, élő hitet csepegtethetünk kicsi szívébe. Hadd menjenek Jézushoz! Persze, akkor nekünk is illene velük mennünk. Hogy nézne az ki, hogy őket engedjük, talán küldjük is, de mi állunk, mint a cövek. Vajon nem akadályozzuk őket azzal, ha mi nem megyünk? Mi a több, ha küldöm, vagy ha hívom magammal – Jézushoz?

Ezek a szülők fontosnak tartották, hogy Jézus áldása nyugodjék meg a gyermekeiken.

Jézusnak nem rangon aluli csecsemőkkel foglalkozni. Ebben az esetben a kisgyermekeket, ezeket a csecsemőket egyenesen példaként állítja oda a felnőttek elé.

A kicsi tudja, hogy kicsi. Átéli rászorultságát. Pontosan ez a gyermekekre jellemző lelkület hiányzott az akkori vallásos élet vezetőiből, és hiányzik ma is sokakból.

Vajon úgy fogadjuk-e Isten ajándékait, mint a kisgyermek? Merünk-e, akarunk-e és tudunk-e kicsik maradni a saját szemünkben? Minél nagyobb valaki, minél tehetségesebb, elismertebb, magasabb pozícióban van, annál nehezebb kicsinek maradnia. Azonban csak úgy lesz áldás az életén, ha kicsi marad. Isten a legkisebbeket is fel tudja használni eszközéül. Gyakran megszégyenítenek bennünket a „kicsik” – Istenhez való ragaszkodásukkal, gyermeki hitükkel. De sokszor előfordult már, hogy éppen ő ajkukon szólal meg az Isten dicsőítése egy Istentől elfordult, és Őt sokszor káromló világban!

Ezért tehát, ne akadályozzuk őket, sőt segítsük abban, hogy Jézushoz találjanak, hogy megtalálják Őt, mert akkor az övék – és a miénk is Isten országa!