Jézus feltámadása és mennybemenetele

Két ember ment Pilátushoz, hogy Jézus eltemetéséhez engedélyt kérjen. Nikodémus és Arimathiai József. Péntek délután volt, közel a szombathoz. Miután az engedélyt megkapták, elhelyezték Jézus testét a sírban, ráhengerítettek egy követ, és elmentek, hogy megünnepeljék a szombatot. A zsidók nem érezték teljes mértékűnek diadalukat. Nehogy tanítványai ellopják testét, és azt állítsák, hogy feltámadott, őrséget állítottak a sír mellé. A követ pedig lepecsételték. Jézus pihent a sírban a szombat szent órái alatt. Vasárnap hajnalban egy hatalmas angyal jelent meg. Elhengerítette a követ. Az őt körülvevő fény szinte megvakította az őröket, akik mint a holtak estek össze. Jézus kilépett a sírból.

            Vasárnap reggel asszonyok csapata érkezett a sírhoz, akik be akarták balzsamozni Jézus testét. Megdöbbenve látták, hogy a kő nincs a helyén, és a sír üres.

            Ezután Jézus megmutatta magát Máriának és a tanítványoknak. A tanítványok között nem volt ott Tamás. Amikor a többi tanítvány beszámolt neki Jézusról, Tamás így szólt:

• Hacsak nem látom a szegek helyét a kezein, és nem bocsátom kezemet az oldalába, én nem hiszem, hogy feltámadt.

Egyszer, amikor Tamás is a tanítványok között volt, megjelent köztük Jézus.

• Gyere ide Tamás!

Megmutatta neki kezét és oldalát. Tamás meglepődve kiáltott fel.

• Én Uram én Istenem!

Jézus negyven nap múlva kiment tanítványaival az Olajfák hegyére. Elbúcsúzott tőlük, és felemelkedett a felhőkön a Mennybe. A tanítványok vágyakozva néztek utána. Az angyalok, akik ezután megjelentek, a tanítványoknak azt mondták, hogy amiképpen látták Őt felmenni, úgy fog eljönni.

• Bizony, jövel Uram Jézus! Jel 22;20/b.