Jézus megvendégeli az embereket

Szereted, ha vendégek jönnek hozzátok? Örülsz, amikor ebédre vagy vacsorára hívtok barátokat vagy rokonokat. Bizony, nagyon kedves dolog ez.

Az Úr Jézus is nagyon szerette a vendégeket. De ne vágjunk a dolgok elé.

Egy alkalommal Jézus, az ő tanítványaival leült egy domboldalon. A közelgő húsvétról beszélgettek. Aztán ahogy körülnéztek, azt látták, hogy felfedezték őket, és minden irányból özönlenek az emberek. Mindenütt tarkállott a tömeg. Idősek, fiatalok, gyermekek, asszonyok és férfiak jöttek a domboldalra és leültek – amilyen közel csak tudtak – Jézushoz.

Jézus kedvesen rájuk nézett és tanította, vigasztalta, bátorította őket. Meghallgatta panaszaikat, örömeiket, ölébe vette és megáldotta a gyermekeket, bátorította az édesanyákat, meggyógyította a betegeket.

Észre sem vették, hogy már egészen későre jár.

A Mester szeretettel és szánalommal végignézett a tömegen, aztán tanítványaihoz fordult, és azt mondta nekik: Meg kellene etetni ezeket a szegény embereket, hisz még egész nap semmit sem ettek.

Szinte látom a tanítványok megdöbbenését: - Honnan vennénk mi kenyeret ekkora tömegnek? Ha a vidék összes pékségéből az összes kenyeret elhoznánk, ha az összes pénzünkért kenyeret vennénk, akkor sem lenne elég ennyi embernek!

Pedig Jézus épp most mondta, hogy „adjatok nekik enni!”

András végül megszólalt: - Van itt egy kisfiú, akinek az édesanyja csomagolt  tízórait, öt kis árpakenyeret, és két  halat, de mi ez ekkora tömegnek?

Jézus azonban elfogadta a kisfiú felajánlott ennivalóját, és megkérte a tanítványokat, segítsenek leültetni az embereket. Ötezer férfi volt ott, ezenkívül asszonyok és gyermekek is.

Jézus felemelte a cipókat és a halakat, hálát adott érte Istennek, aztán megtörte, a tanítványoknak adta, azok pedig csak vitték, és vitték, és vitték az emberekhez. Mindenkinek törtek egy darabot, de még mindig maradt a következőnek, és még a következőnek is, és még a mellette ülőnek is. Ugyanígy történt a halakkal is.

Minden ember evett. Mindenki jóllakott. Sőt még a lehullott kenyérdarabkákat is összeszedték, és 12 kosarat töltöttek meg a maradékkal.

Egy másik alkalommal négyezer embert vendégelt meg Jézus. Ott is összegyűjtötték a maradékot, ami hét kosárral lett.

Ilyen a mi Istenünk. Képes gondoskodni  szükségleteinkről, ha bizalommal kérjük tőle az áldást.

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy Mit igyunk? vagy Mibe öltözzünk?… Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.

Máté 6:31-32.

János evangéliuma 6. 1-15 és Máté evangéliuma 15:32-39. alapján