Kalásztépés szombatnapon

Jézus a hegyi beszédben azt mondta az Őt hallgató embereknek, hogy:

„Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.

Bizony mondom nektek, míg az ég és a föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.” (Mt 5:17-18. Kath. ford.)

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta* vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.”

(* ióta: a görög ábécé legkisebb betűje Mt 5:17-18 Prot. ford.)

Jézus tehát nagyon pontosan odafigyelt a törvényre. Komolyan vett minden parancsolatot, az elsőtől az utolsóig.

A negyedik parancsolatot így olvashatjuk a Tízparancsolatban, 2Mózes 20:8-11:

„Gondolj a szombatra és szenteld meg.

Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat.

 A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a szombatnapja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek.

Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a szombatnapot megáldotta és megszentelte.”

(Kath. ford.)

„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;

Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (Károly ford.)

Hogyan lehetséges az, hogy amikor egy szombatnapon vetések között ment át Jézus az ő tanítványaival, azok kalászokat szedegettek, kimorzsolták, és megették a gabonaszemeket?

Egy „törvénytisztelő” farizeus szemében a kalászok szedegetése felért az aratással. A szemek kimorzsolgatása szerintük olyan, mint a cséplés. Az, hogy megették a gabonaszemeket, az felért az őrléssel. Tehát a tanítványok – szerintük – megrontották a szombatot.

Jézus nem így tekintett erre az eseményre. Ő azt akarta, hogy szombaton érezzék jól magukat az Ő követői, pihenjenek, menjenek ki a természetbe, lássák meg a hegyeket, a völgyeket, patakokat, vetéseket, hallgassák a madarak énekét. Gyönyörködjenek és örüljenek mindannak, amit Isten teremtett, és gondoljanak vissza a teremtésre.

Isten azért adta nekünk a szombatot, hogy a hatnapi munka után megpihenjünk, felüdüljünk és emlékezzünk a mi csodálatos Teremtőnkre. Nem azért, hogy egymást figyeljük, ki hogyan tartja meg a szombatot?

Példát adott arra, hogy mit kell tennünk ezen a napon.

Ekkor tanítványaival épp a templomba ment, ott meggyógyított egy bénát, - a Bibliában úgy olvassuk, hogy „száradt kezű” embert. Máskor egy asszonyt szabadított meg szombatnapon a bűn és a betegség fogságából.

„Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni!” – mondta.

Azonban elítélte a szeretetlenséget, a gőgöt, amit, a szombatot pontosan megtartó farizeusok és írástudók olyan előszeretettel gyakoroltak.

Jézus Krisztus azt mondta, hogy a szombati nyugalomnap értünk lett. Azért adta, hogy  felüdüljünk, megpihenjünk ezen a napon.Mivel Ő adta a teremtéskor a szombatot, így Ő annak az Ura. Nincs jogunk annak megváltoztatásához, mert az nem a miénk, hanem az Úré. Jó, ha ezt nem felejtjük el. Minden szombaton gondoljunk arra: ha most itt lenne, mit tenne Jézus?

Márk 2:23-28.