Kánai mennyegző

Jézus első csodája Kánában

János 2. fejezete alapján

            Jézus, miután felkészült szolgálatára, kiválasztott és elhívott 12 tanítványt. Ezek az emberek három és fél éven át közvetlenül mesterük közelében éltek. Hallgatták tanításait, figyelték, ahogyan beszélt, amint meggyógyította a betegeket. Látták a csodákat és nagyon szerették Mesterüket.

            Jézus első útja – tanítványaival – Kánába vezetett. Egy menyegzőre voltak hivatalosak. Palesztinában a házasságkötés különösen ünnepélyes volt. Sok ember jött össze, hogy részesei legyenek a fiatal pár örömének. Mária is ott volt, segédkezett a menyegzői előkészületekben és a vendégek kiszolgálásában.

            Lehet, hogy elszámolták magukat, az is lehet, hogy többen jöttek, mint amire számítottak, hamar kiderült, hogy elfogyott a must, amit a vendégeknek szántak. (A „bor” abban az időben erjedetlen szőlőlé, tehát must volt.) Mária megkérte Jézust, hogy segítsen.

Jézus szólt a szolgáknak, hogy a ház mellett álló nagy kőkorsókat hordják tele vízzel. Ők ezt készségesen és szívesen megtették.

• Merítsetek, és vigyetek a násznagynak – mondta ezután.

A szolgák csodálkoztak, de megtették, amit kért tőlük.

Szegény násznagy bizonyára meglepődött, honnan került elő ez a finom bor, mert amikor megkóstolta, úgy találta, hogy még életében nem ivott ilyent.

            Meg is kérdezte a vőlegényt: hogyhogy te ezt a végére tartogattad?

            A szolgák azonban tudták, hogy itt csoda történt.

Ez volt Jézus első csodatétele, ami Kánában egy menyegzőn történt. Ez az esemény megerősítette a tanítványok hitét és bizalmát. Ezután még nagyobb örömmel és boldogan követték Őt.