Katalin gyásza

Luther Márton egy olyan időszakon ment át, amikor nagyon el volt csüggedve és haragudott mindenkire – önmagára, a világra, az egyházra. Felesége, miután mindent megpróbált, hogy jobb kedvre derítse, egy napon gyászba öltözött.

– Ki hald meg? – kérdezte Luther.

– Óh, Márton, hát nem tudod? Meghalt a mennyei Isten.

– Katalin, hogy mondhatsz ilyen badarságot? Hogy haljon meg Isten? Ő halhatatlan, örökké élni fog.

– Hiszed ezt? – kérdezte felesége bizonytalan hangon.

– Hogyan kételkedhetsz ebben? Amilyen biztos, hogy létezik egy isten, ugyanolyan biztos, hogy Ő soha nem hal meg.

• Mégis – folytatta az asszony –, annak ellenére, hogy nem kételkedsz Isten létezése felől, elcsüggedtél és reményt vesztettél, mintha Ő nem létezne. Szerintem úgy viselkedsz, mintha Isten halott lenne.

Forrás: Ő visszajön, ez kétségtelen. Reggeli gondolatok, 2013. január 8.