Felfedezések a próféciákban

A két szövetség határán

Csend volt a Mennyben. Minden szempár a Földre tekintett. Éva ott állt a tiltott fa tövében és a kígyóval beszélt. Az angyalok lélegzetvisszafojtva figyelték a fejleményeket. Szerették volna, ha Éva ellenáll a kísértésnek.

Isten amikor megteremtette az emberpárt, csodálatos testtel ajándékozta meg őket. Gyönyörű otthonuk volt. Engedelmességük próbája csupán egy fa volt. Arról nem ehettek, “mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (Móz.I.2,17.) mondta Isten. Amikor a Teremtő megteremtette az embert, olyan képességekkel teremtette, hogy személyes, bensőséges kapcsolatra léphessenek Alkotójukkal. Egy ilyen kapcsolat bizalmon alapszik. A bizalom forgott kockán a fánál. Istenben bíznak-e vagy az ördögnek hisznek? Ezért figyelték annyira az angyalok Éva és a kígyó párbeszédét.

Sajnos, az ember elbukott. Evett a tiltott fa gyümölcséből, nem bízott Istenében. Az angyalok kérdőn néztek Istenre: Most megölöd őket? Isten Fia előállt és ezt mondta: - Nem, nem ölöm meg őket, én fogok meghalni helyettük! Az angyalok csak ámultak az elhangzottakon.

Isten még a bűneset napján megígérte Ádámnak és Évának a Megváltót (Móz.I.3,15.) Időnként Isten újra és újra emlékeztette az emberiséget, hogy meg fogja őket váltani. Ilyen eset volt amikor Ábrahámnak nem kellett a fiát feláldoznia, és egy kost talált helyette az áldozathoz. A kos Jézust szimbolizálta.

Az Egyiptomból való kivonulás is egy ilyen jelkép volt. Az izraeliták bekenték a bárány vérével az ajtófélfáikat, és az öldöklő angyal elment otthonuk mellett. A vér Jézus Krisztus vérét jelképezte. A pászka ünnepét évről-évre meg kellett ünnepelni. Ez az ünnep emlékeztette őket az Egyiptomból való szabadulásra, és előre mutatott a Messiásra.

Húsvét éjszakáján Jézus Krisztus együtt volt a tanítványaival. Elfogyasztották a húsvéti bárányt, amely Őt jelképezte évszázadokon át. Jézus tudta, hogy elérkezett az ideje az ősi ígéret beteljesítésének. Ezen az éjszakán a jelkép és a valóság találkozott. Vacsora után kimentek az Olajfák hegyére. A sötétből előbukkantak a Júdás által vezetett emberek, akik azért jöttek, hogy elfogják Őt. A fáklyák fényénél rátámadtak, és durva kötéllel megkötözték és elvitték a főpap házához. Hamis tanúk különböző koholt vádakat állítottak, hogy elítélhessék Őt, Aki soha semmit nem vétett. Arculverték, megköpdösték, megostorozták, végül halálra ítélték. Sikerült a római hatóságnál is elérniük, hogy az ítéletet jóváhagyják.

Jézus vállára tették a keresztet. Ereje elfogyott, többször elesett a teher alatt. Két gonosztevő között állították fel keresztjét. Szörnyű szenvedést élt át.

A körülöttük álló tömeg csúfolta, gúnyolta. Tanítványai már régebben elhagyták - János és női tanítványai kivételével.

Délután 3 óra tájban felkiáltott: “Elvégeztetett!” (Jn.19,30.) Ezután meghalt.

Mit jelentett ez a szó, hogy “elvégeztetett”? Jézus Krisztus arra utalt, hogy amit megígért az angyaloknak, Ádámnak és Évának, Ábrahámnak, amit évszázadokon keresztül jelképezett az áldozati bárány, Ő most megvalósította. Meghalt az emberért.

“Krisztussal úgy bántak, ahogy mi megérdemelnénk, hogy mi olyan bánásmódban részesüljünk, amilyet Ő kapott. Elítélték Őt a mi bűneinkért, amelyekben semmi része sem volt, hogy mi felmentést kapjunk az Ő igazságáért, amelyben nekünk semmi részünk nincs. Elszenvedte a mi halálunkat, hogy mi elnyerhessük az Ő életét.”  
(E. G. White: Jézus élete 16-17. old.)

Ez a cselekedet több volt mint puszta helyettesítés. Ő azért jött közénk, hogy felépítse bennünk azt a bizalmat, ami kiveszett szívünkből. Azért jött, hogy lássuk, hogy Isten szeret bennünket. Ő sóvárog utánunk, és szenvedni is képes teremtményeiért.

            Jézus halálakor a templom kárpitja kettéhasadt. Ez a kárpát két részre osztotta a szentélyt. A belső részbe csak a főpap mehetett be az én egyetlen napján. Amikor a kárpit kettészakadt az isteni kéz által, két dolgot üzent. Vége az ószövetségi időszaknak. Az előképek Jézus szolgálatában és halálában beteljesedtek. Nincs többé szükség az áldozatokra, a szertartásokra sem a templomban.

A másik üzenet: megszűnt az Istent és embert elválasztó válaszfal. Jézus által mindenki helyreállíthatja kapcsolatát Istennel. Ami az ószövetség emberének ígéret volt, mostantól fogva valóság. Valódi lehetőség mindenkinek.

János apostol így ír levelében:

“Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságból.” (Jn.I.1,9.)

Ma sokan még úgy ébredtek, hogy nyomta őket a bűn súlya. Lelkiismeretük vádolta őket.

Jézus Krisztus azért halt meg, hogy ezt a terhet levegye.

Új fejezet kezdődhet életünkben!

Gyürüs István