A kezdet kezdetén

              Isten életet teremtett földünkre. Létrehozta a világosságot, elválasztotta a vizeket a szárazföldtől, növényeket alkotott, felhelyezte az égboltra az égitesteket. A vizet halakkal, a levegőt madarakkal népesítette be. Megteremtette a szárazföldi állatokat, végül az emberpárt. Minden olyan szép volt. Amikor végigtekintett alkotásain, örömmel állapította meg, hogy minden oly csodás, olyan gyönyörű.

            Az angyalok kórusa Isten szeretetéről énekelt. Az összes teremtett lény boldogan ünnepelte meg a föld születésnapját. A teremtett világot tökéletes harmónia jellemezte.

Azonban történt valami, ami ezt a boldogságot tönkretette. A legfőbb angyal, Lucifer szívében furcsa gondolatok születtek. Nem igazán tudott együtt örülni az angyalokkal. Egyre jobban bántotta, miért hagyta ki őt Isten a tervezés és az alkotás munkájából. Lázadozni kezdett. Persze először csak magában, aztán egyre nyíltabban. Így kezdődött el a bűn. Isten úgy döntött, hogy Lucifert és angyalait a földre küldi. Ott mutassa be, mit tenne jobban, mint a Teremtő! Azonban a bűn, egyre inkább terjedt, s szakadékot hozott létre Isten és az ember között. Ennek következtében az ember távolabb és távolabb került Teremtőjétől. Ami szép volt, szomorúvá, beteggé vált.

            Isten egy tervet fektetett le. A terv lényege az, hogy elküldi az Ő egyetlen Fiát, az emberi családhoz és köztük él.  Életében bemutatja az Atya szeretetét, betegeket gyógyít, tanít, és megmutatja a bűnből kivezető utat. Magára vállalja az emberiség bűnének büntetését, meghal értük, de Isten feltámasztja őt.

A terv szemmel látható megvalósulása mintegy 2000 évvel ezelőtt kezdődött el, amikor Jézus Krisztus eljött hozzánk a földre. Bemutatta, hogyan élhetünk tökéletesen, megmutatta az Atyához vezető utat. Aztán meghalt értünk, hogy keresztje által hidat fektessen le a szakadék fölé, amin eljuthatunk az Atyához. Eltemették, de nem maradt a sírban. Feltámadt és ma is él. Reménnyel nézhetünk a jövőbe, mert hamarosan újra visszajön.

János 14:1-3.

 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”