Kis herceg imája

"A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert." De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.
- Jó napot! - mondta találomra.
- Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
- Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.
- Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.
- Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok - felelte a visszhang.
"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik...
Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."

Uram, nyisd meg szemeimet, hogy megláthassam az igazságot,
és füleimet, hogy meghallhassam az igazságot.
Nyisd meg a szívem, hogy hit által befogadhassam azt.
Újítsd meg az elmém, hogy megtartsam azt reménységben.
Vedd akaratomat, hogy szeretetben élhessem meg azt.
Emlékeztess rá, hogy felelősséggel tartozom, amikor hallgatom.
Segíts, hogy kívánjak engedelmeskedni mindannak, amit általa mondasz.
Formáld át az életem, hogy megismerhessem.
Helyezd szívemre, hogy megoszthassam másokkal.
Szólj Uram most!
Szítsd fel bennem a szenvedélyt, hogy megismerjem és kövessem akaratodat.
Se többet. Se kevesebbet. És semmi mást!
(Stephen and Alex  Kendrick: Merj szeretni)