Kisajátítható-e az evangélium hirdetése?

Kisajátítható-e az evangélium hirdetése?

Újra és újra felbukkannak vitáink, hogy ki méltó arra, hogy hirdesse az evangéliumot. Gyülekezetekben időnként találkozunk azzal, hogy igyekeznek eltiltani „méltatlan” embereket vagy csoportokat attól, hogy önálló „partizánakcióba” kezdjenek. Ennek az attitűdnek gazdag hagyománya van a vallás- és filozófiatörténetben. Régi filozófiai hagyomány például a misztikus közösségekben, hogy az igazságot, csak a kiválasztottak és csak a kiválasztottaknak hirdethetik (lásd pl. Hermész Triszmegisztosz, de az egész preszokratészi filozófiában előjön). A Katolikus Egyházban ezreket végeztek ki csak azért, mert a hivatalos vonalon kívül mertek akár csak Bibliát olvasni. A periratok szerint a vád az volt, hogy az egyház engedélye nélkül végezték ezt a feladatot, hivatalos felhatalmazás nélkül. Azonban a Biblia mindezzel nem igazán ért egyet.

Filippi 1:15-18-ban ezt olvashatjuk: „Némelyek ugyan irigységből (phtonos = beteges féltékenység, irigység) és versengésből (eris = versengés, viszály, veszekedés) is, de mások jó szándékból hirdetik Krisztust. Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, mások pedig önérdekből (eritheia = önző szándékból, hogy követőket toborozzanak, esetleg anyagi érdekből), nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert úgy vélik, hogy fogságom nyomorúságait ezzel növelik. De mit mondjak? Csak az számít, hogy bármi módon, akár színből (prophasis = ürügy, valamilyen kifogás igazolása miatt), akár szívből (aletheia = igazán, valóságosan, morálisan tisztán, őszintén), Krisztust hirdetik, és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

Pál, aki az egyháztörténet legnagyobb ideológusának minősíthető mára, nem hogy nem akar eltiltani senkit, de még örül is annak, ha bármilyen szándékból is, de hirdetik az evangéliumot. Miért? Mert Krisztust hirdetik. Mindegy, hogyan, milyen szándékkal, hogy ez valaki vagy valakik meglátása szerint ártalmas. Ennek magyarázata, hogy az evangéliumhirdetés sosem egy egyházról, egy ember- vagy vezetői csoportról szól (rendes körülmények között), hanem mindig Krisztusról és az üdvösségről. És annak Krisztus hirdetésével nem lehet ártani, azonban elő lehet mozdítani, hogy minél többen megtérjenek. És a Bibliában csak ez számít. A Mt 13:24-30 szerint az egyház feladata nem az, hogy megtisztítsa a búzamezőt, hanem hogy részt vegyen az aratásban (merthogy a növekedést nem az egyház adja!), a jó és rossz szemek majd az ítéletben kerülnek szétválasztásra, az pedig kizárólag az Isten dolga.