Láthatatlan színház
1. állomás
Lukács 19:1-10 (Zákeus)
Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.
Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.
Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.
Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.”
Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.”
Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
2. állomás
Máté 25:14-21 (Tálentumok)
„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát.
Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.
Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt.
Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt.
Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.
Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.
Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem.
Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!
3. állomás
Máté 14:23-33. (Vihar a tengeren)
Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.
Hajnali három körül odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.
Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak.
De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vizen.”
Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment.
Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „URam, ments meg!”
Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”
És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél.
A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
4. állomás
János 13:1-10/a (A lábmosás)
A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.
Jézus jól tudta, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy:
felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát;
azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
Eközben Simon Péterhez ért, aki így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”
Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.”
Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”
Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!”
Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát megmossák, különben teljesen tiszta.
5. állomás
Máté 27:27-37 (Jézus keresztrefeszítése)
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot.
Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,
tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!”
Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.
Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.
Majd arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek.
Ott megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;
azután leültek ott, és őrizték.
Később epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.
Feje fölé fügesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Mert úgy szeretett az Atya TÉGED, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érted, hogyha hiszel őbenne – el ne vessz – hanem örök életed legyen.
6. állomás
4Mózes 6:24-26 (Ároni áldás)
Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!