Leonardo da Vinci modellje

 Leonardo da Vinci modellje

 Leonardo da Vinciról, a híres olasz festőről járja a következő elbeszélés: Milánóban a Santa Maria delle Grazie nevű templomban egy óriási képet kellett festenie, melyiknek ezt a nevet akarta adni: Jézus utolsó vacsorája.

Azt akarta, hogy a freskó remekmű legyen, ezért lassan és nagy körültekintéssel dolgozott, s ez a barátoknak nem nagyon tetszett. Hónapokon át keresett egy olyan Jézus-modellt, amelyik kifejezi a jóságot, a szelídséget, a lelkiséget és a természetfeletti erőt.

Nem volt könnyű, de sikerült. Végre megtalálta, Jézus arcát Angelóról mintázta, akinek nagyon tiszta és őszinte tekintete volt, és véletlenül találkozott vele az utcán.

Egy évvel később Leonardo Milánó rosszhírű negyedében kószált, bement több lebujba és piszkos kocsmába. Júdásnak, az áruló apostolnak az arcát kereste. Egy olyan arcra volt szüksége, amelyik nyugtalanságot, csalódást fejez ki, aki kész legjobb barátját elárulni. Véget nem érő éjszakai keresés után Leonardo megtalálta a sok gazember között azt az arcot, amelyről később lefestette Júdást. Magával vitte a kolostorba, nekiállt, és dolgozni kezdett. Mindjárt az elején látta, hogy a férfi szemében könny csillog.

- Miért kell itt sírni? - kérdezte Leonardo, és szánakozva tekintett az összetört arcra.

     - Angelo a nevem - morogta a férfi -, én álltam modellt akkor is, amikor Jézus arcát festette