Lépj beljebb!

Ez a történet nászutasokról szól. A fiatalok szülei azzal ajándékozták meg gyermekeiket, hogy egy nagyon drága lakosztályt béreltek számukra egy előkelő szállodában a nászéjszakára.

Megtörtént az esküvő, a vacsora, s a fiatalok alig várták, hogy a vendégek eloszoljanak, s birtokba vehessék a meglepetésnek szánt szobát.

Kocsival a szállodához hajtottak, s egy londiner azonnal segítségükre sietett, felvitte csomagjaikat szállásukra. A recepción megkapták a kulcsot, amely egy - az esküvőre emlékeztető – kulcstartón függött. Lifttel felmentek a megjelölt emeletre, megkeresték az ajtót. A kulcs illett a zárba. Benyitottak. A csoda, amire számítottak, elmaradt. Egy közönséges, átlagos szoba volt, ahova beléptek. Volt virág az asztalon. Egy összecsukható ágy volt a fal mellett, beépített szekrény, s néhány bútordarab. A mosdó is átlagos volt. A fiatalok teljesen elkedvetlenedtek. Ezért az átlagellátásért fizettek a szüleik olyan sok pénzt?

Alig várták a reggelt, hogy felkeressék a szálloda igazgatóját. Az igazgató meghallgatta panaszukat, s azt mondta, nem érti, miért nem elégedettek. Javasolta, hogy menjenek fel közösen, és járjanak utána.

Felmentek a szobájukba, s az igazgató kinyitott egy ajtót, ami a fenti szobából nyílt. Egy hatalmas szobába léptek. Egy széles, baldachinos ágy volt ott puha takarókkal, a padlót vastag, puha szőnyeg borította. A falak és a mennyezet üvegből voltak, amin ki lehetett látni, de be nem. Így csodálatos kilátás nyílt a városra és a csillagos égboltra. Az asztal tele volt finomságokkal. A bárszekrény italoktól roskadozott, volt egy csodálatos szív alakú medence is a szobában. Friss virágokkal volt díszítve, s különleges világítása volt. A fiatalok csak ámultak-bámultak.

Ha már egyszer így jártunk, nem tölthetnénk itt egy éjszakát?

Sajnos, a befizetett összeg egy éjszakára szólt, és ez lejárt, volt a válasz.

Ez a történet arra tanít minket, hogy gyakran mi is megelégszünk felszínes dolgokkal, a Mindenható előszobájáig jutunk csak. Ha beljebb lépnénk, sok csodáéban lenne részünk. Megelégszünk fél-munkával, fél-kapcsolatokkal, fél-megoldásokkal, fél-szeretettel, fél-segítséggel…

Az Istennel való kapcsolatunk is csak nagyon sekély. Ami egyszer elmúlt, az nem pótolható. Lépjünk beljebb, nehogy egyszer szemrehányást tegyünk magunknak, hogy nem tettük meg.

Gyürüs István