Logikus, 1

Már csupán egyetlen szenvedélye maradt. Az italról, kávéról, a túl sok gyógyszer fogyasztásáról a saját erejéből (?) is le tudott mondani. De ez az egy? Ez kifogott rajta. Képtelen abbahagyni. Pedig hányszor, de hányszor megpróbálta.

Hozzánk fordult segítségért.

A találkozási alkalmakkor elmondta, hány egyházban, gyülekezetben megfordult már. Kívülről fúj Biblia-szövegeket, imádkozik. Ha Isten nem lett volna mellette, már ki tudja, hol lenne – mondta.

Öt napon át találkoztunk. Az első nap elszívott még egy szálat, de aztán megnyugodott, és kezdett erősödni az akarata.

Többször mondtam, tegye le Isten kezébe a szenvedélyét. Tőle kérjen erőt minden egyes kísértéskor. Imádkoztam vele és érte.

Aztán a hatodik napon felhívott. A következőt mondta.

„ELHATÁROZTAM, hogy többé nem imádkozom. Többet nem veszem kezembe a Bibliát. Nem foglalkozom Istennel! Nem érdekel ez az egész. Ugyanis felmondott az albérlőm, és elköltözött. Újra dohányzom. Rendesen. Mint azelőtt. Vagy talán még egy kicsivel többet is!”

Logikus!

Vagy mégsem?