Málta szigetén

A sziget, ahová Pál apostol és utastársai jutottak, Málta szigete. A hajótöröttek vizesek átázottak, fáradtak és éhesek voltak. A szigeten barbárok, azaz egyszerű, műveletlen emberek éltek. Ők siettek a szerencsétlenül jártak segítségére.

            Nagy tüzet raktak, ennek melegénél megszárítkozhattak és megmelegedhettek a hajótöröttek.

            Pál is segített a tűzrakásban. Amikor egy nagy öl venyigét szedett össze a fa közül, egy vipera mászott elő, és belemart az apostol kezébe. Pál a tűzbe rázta a kígyót. Az emberek döbbenten nézték. Arra gondoltak, hogy valami nagy bűn terheli, ha a hajótörésből való menekülés után még ilyen csapás is éri. Arra számítottak, hogy hamarosan rángatózni és szenvedni fog. De ez nem következett be. Sőt semmi baja nem esett. Így az emberek gondolkozása megváltozott. Most istennek gondolták őt. Ez ugyanolyan tévedés volt, mint az előbbi.

A sziget főemberének, Publiusnak az édesapja beteg volt. Pál bement hozzá, és imádkozott érte, és a beteg meggyógyult. Ennek híre ment a szigeten, és sok beteg jött Pálhoz, hogy segítsen nekik. Pál, Isten segítségével, meggyógyította őket.

            A sziget lakosai nagyon hálásak voltak. A hajótörötteket minden szükségessel ellátták.   Isten mindig tud segíteni azoknak, akik Őt szeretik. Szolgáira való tekintettel másokat is megáld. Pálért Isten megőrzött 276 embert, a hajó összes utasát!

(Csel 28:1-10.)