Márk almája és kismalaca

Márk elment az óvodába, és nagyon igyekezett, hogy példás legyen. Egyik nap a nevelőnő megkérte a gyerekeket, fessék ki a virág, az alma és a kismalac képét. Márk is elkezdett festeni. A virágot pirossal és zölddel festette ki, az almát sárgával. A legtöbbet a kismalaccal bajlódott, fehérre festette és fekete foltokat rakott rá. A nevelőnő beszedte a képeket. Márk munkáját nézegetve csalódottan mondta:

• Nem tudod, hogy az alma piros? És mindenki tudja, hogy a malacok nem fekete-fehérek, hanem rózsaszínűek.

Márk próbálta megmagyarázni, hogy miért ilyen színeket választott, de a nevelőnőnek nem volt ideje arra, hogy meghallgassa. Márk tudta, hogy nem szabad vitatkozni az óvónővel, ezért inkább többé nem akart óvodába menni. Otthon maradt, rágcsálta a finom arany delisesz almát és szemlélte a virgonc fekete-fehér Hampshire kismalacokat.

Kinek volt igaza? Márknak, vagy az óvónőnek? A helyes válasz: mindkettőjüknek, azaz egyikőjüknek sem. Az alma és a malacok színét illetőleg mindkettőjüknek igaza volt. Vannak sárga és piros almák, azaz rózsaszínű és fekete-fehér malacok. Mindketten hasznot húzhattak volna egymás tapasztalatából. sajnos, ugyanakkor egyiküknek sem volt igaza. Az óvónő tévedett, amikor goromba és szűk látókörű volt Márkkal kapcsolatban. Megtarthatott volna egy példás gyermeket, ha kész lett volna okulni a gyermek tapasztalatából. Márk pedig ott hibázott, hogy többet nem akart az óvodába menni.

Forrás: Doug Batchelor: Hogyan kell túlélni a halott gyülekezetben; 39