Meditálok

A minap találkoztam egy „hivőnek kinéző” hölggyel. Együtt ebédeltünk, és beszélgettünk.

Körülbelül 50 éves lehetett, hosszú, őszes haja simán hátrafésülve, kontyba. Az arcán semmi smink, nincs fülbevaló, gyűrű, nyaklánc. Hosszú szoknya, rövid ujjú blúz, szandál. Körmei tiszták, de nem lakkozottak. Vegetáriánus ételt rendelt. No, mondom magamban, találkoztam egy „hivő” asszonnyal. Két perc beszélgetés után kiderült, hogy kemény spiritiszta.

A gyülekezetbe járó, megkeresztelt barátaim között gyakran találkozom ennek gyökeres ellentétével. A legújabb divat szerinti műkörömtől a melírozott hajig. Ékszerek mindenütt. Smink, a legújabb szoknyadivat, kombinépántos ruha…

Van-e az öltözködésre vonatkozó hitelvünk?

Ki határozza meg, hogy mi megengedhető, és mi nem? Hol van a jó ízlés határa? És ezt a határt ki fektette le? Hol beszél Jézus, illetve a Biblia szépítőszerekről, öltözékről, hajviseletről, és milyen összefüggésben? Mennyiben követendő, és követhető Ellen G. White öltözködésre vonatkozó tanácsa a 21. században? Hogyan néztek ki az ószövetségi asszonyok? És a Jézus-korabeliek?

Ha egy kereszténynek kívül-belül sugároznia kell, hogy ő keresztény, az öltözködésével, külsejével hogyan teheti ezt meg?

A nazarénusok példája az öltözködésben. Nincs missziójuk, csak biológiai növekedés van a gyülekezetben. A reformadventistáknál is nagyobbrészt a külsőségre terelődött a hangsúly. Nem növekszenek. Erdélyi adventisták. Elmenekültek a fejkendős divatú erdélyi gyülekezetekből nyugatra, és ott élen járnak a legújabb divatban. Van-e valamilyen összefüggés a divattal tartás és a gyülekezetnövekedés között?

Vannak, akik a gyülekezeten belül a szerénység megtestesítői, de megszólják azokat, akik divatosan öltözködnek. Vajon ez nem ugyanolyan nagy vétek?

Vannak, akik szombaton tuti keresztények, hétköznap meg tuti világiak az öltözködésükben. Kell-e egyáltalán ezzel a témával foglalkozni? Mivel a megtérés belülről indul, és kifelé hat, így, ha valaki igazán megtért, az a külsején is meg fog látszani.

De ezáltal én nem leszek az ő megítélője? Beskatulyázom: ez megtért, ez nem tért meg! Kell egyáltalán a divattal akár elvi szinten is foglalkozni? Nem jobb, ha az illető testvér lelkiismeretére bízzuk, no meg Istenre, aki, ha akarja, elvezeti őt a „teljes igazságra”?

Az öltözködés nem üdvösség kérdése, de ez vajon azt is jelenti, hogy az öltözködésünk Isten szemében abszolút nem számít?

Bár az öltözködés kérdése csupán a jéghegy csúcsa. Pál szerint a megtért ember egy csomó dolgot levetett magáról, illetve felvett magára. Az igazán megtért személy ma is elhagy a régi életéből sok-sok dolgot, és elkezd gyakorolni újakat.

A fenti kérdésekre nem tudom a választ. Csupán meditálok. „Vajon mit tenne ma Jézus?” Hogyan öltözködne? Hogyan viselkedne? Ha nő lenne, milyen ruhában, milyen sminkkel, milyen ékszerekkel ékesítené magát? Hogyan viselkedne a gyülekezetben és a munkahelyén? Volna-e valami különbség? Milyen öltözködésforma, illetve divat lenne, amit ő képviselne; ami vonzó, de nem kihívó, és 38-40 fokban is viselhető? Például hordana-e testékszert, tetováltatná-e a karját, lábát vagy a hátát? És ha még 100 évig itt élnénk, és ez teljesen elfogadott lenne a világban, akkor is tenné-e?

Hogyan képzeled el ma Jézust az iskolapadban, a munkahelyen, baráti társaságban, a SZIGET vagy a VOLT fesztiválon, a gyülekezetben, az Isten-tiszteleten, ifjúsági alkalmon? Szerinted lehet-e ez szempont ma, a 21. században, hogy mit tenne Jézus? Vagy ezt a divat és a korszellem határozza meg?

Gyürüs Istvánné