Megérthető-e Isten?

Megérthető-e az Isten? 

Az emberiség történetének egyik legrégebbi vitája, hogy van-e Isten. Az emberek egy része elveti, más részük azt mondja, „hiszem, ha látom”, azaz, ha lesz valami bizonyíték, ki tudjuk mutatni, akkor elhiszem (agnosztikusok). A harmadik csoport pedig minden bizonyíték nélkül elfogadja. A kérdés, kikutathatjuk-e az Istent, felfoghatjuk-e Őt? „Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent” – mondja Róma 3:11. Az eredeti szövegben a jelentés tágabb, mint amit a fordítások visszaadnak. A megértse ige eredetiben a synesis igéből képzett szó (synión), jelentése belát, felfog, megért, ítélőképességgel bír a dolog felől. A keresse igét a görög ekdzéteó igével adja vissza a szöveg, ami azt jelenti, kutatni valami után, igyekezni valamire.

A szöveg kb. így fordítható tágabb értelemben: Senki sincs [a bukott földön], aki képes lehetne felfogni, kicsoda az Isten, nem bírunk olyan ítélőképességgel, hogy dönthetnénk róla (pl. hogy van vagy nincs), de még arra sem vagyunk képesek, hogy kikutassuk, keressük őt, hogy felé igyekezzünk, vagy hogy bármit felfogjunk abból, amit nem jelent ki. Mit jelent ez? Az ember képtelen az istenkeresésre, az Isten felfogására, megértésére. A bűn egyik következménye ez. Mindez azt mutatja, hogy sokkal távolabb került az ember Istentől, mint ahogy az gyakran nyilvánvaló lenne nekünk. A totális és teljes elszakadás állapotába jutott. Amije lehet Istenből, amit megérthet, tudhat a világról, Istenről, az csakis Istentől származhat. Alkatilag nem vagyunk ennél többre alkalmasak. Nem kutathatja ki, csak annyit érthet meg belőle, amennyit a Teremtő kinyilatkoztat. Számítógépes nyelven: nincs többhöz hozzáférése, jogosultsága. A tudomány így sosem juthat el odáig, hogy „meglepve” az Istent, rájön valami titokra. Nem tudjuk Prométheuszként ellopni az isteni „titkot”. Nem jöhetünk rá semmire, amit ne tálcán kínálnának nekünk. Nem érthetünk meg semmit az Istenből, csak amit Ő akar megértetni velünk. Ha Isten úgy döntött volna, hogy nem nyilatkoztatja ki magát, fogalmunk sem lenne róla, nem tudnánk semmit, sejtésünk sem lenne a létezéséről. Ahogy Kant kifejezi: a tiszta ész határain túl nincs keresnivalónk, márpedig ahol véget ér a megértésünk határa, ott kezdődik az Isten.

Ezt a kis összefoglalót ma Székeli Dániel emlékére írtam. Az érthetetlen, kikutathatatlan Isten „megértése” végett. Mert vannak dolgok, amikor a szavak nem, csak a csend mondhat bármit. Az Isten jó, és csak remélni tudjuk, hogy lesz idő, amikor nem csak homályos sejtésekben és érthetetlen történésekben látjuk a világ dolgait, hanem a maga valóságában. Imádkozzatok a családért!