Mélyen lehajolt

1934-ben Edward, Wales hercege meglátogatott egy kis angliai kórházat, ahol 36 súlyosan sebesült és sérüléseitől eltorzult háborús veteránt gondoztak figyelmesen. Minden ágynál megállt, kezet rázott a beteggel és szólt néhány bátorító szót. Miután 29 szerencsétlen sérülttel találkozott és az ajtóhoz vezették, így szólt: „Ha jól értettem 36 férfit ápolnak itt. Én csak 29-et láttam. Hol van a maradék hét?” A nővér kedvesen elmagyarázta, hogy ők olyan súlyosan eltorzultak, hogy jobb lenne, ha nem nézné meg őket. De a herceg kitartott elhatározása mellett. Amikor újra a kijárathoz vezették így szólt: „Csak 6 férfit láttam. Hol a hetedik?” „Ó, senkinek sem kellene látnia azt az embert” – válaszolta a nővér – „Kérem, ne ragaszkodjon ön sem hozzá.” De ő úgy tett. És ott feküdt egy emberi test – vak és eltorzult, megdöbbentő látvány. A herceg szótlanul állt, arca elsápadt, ajkait összeszorította. Azután könnyektől nedves arccal mélyen lehajolt, és megcsókolta a sebesült hőst. Csodálatos pillanat volt. De Isten tett valami ennél csodálatosabbat. Ő maga vált sebesült hőssé, hogy mi az ő királyi fiai és lányai lehessünk.

R. Allan Anderson, Signs of the Times, 1963. április