Miért ítélte el Jézus a farizeusokat?

Volt idő, amikor a farizeusokra úgy tekintettem, mint a bűnös életmód megtestesítőire.

            A farizeus kifejezés valószínűleg elkülönítettet jelent. Feltételezik, hogy ellenfeleik nevezték el őket így, mert a törvény aprólékos értelmezése és szigorú követelése következtében elhatárolódtak a tudatlan tömegtől. Különösen kiemelkedő volt törvénymagyarázatuk a szombat, a rituális tisztaság és a tized esetében. Törvénymagyarázatukat fontosabbnak tartották a Tóránál, tehát a törvénynél is.

            Jézus elsősorban nem a tanításukat ítélte el, hanem gőgös magatartásukat, képmutatásukat.

            Világosan látszik, hogy az Istennel való kapcsolat helyét felváltották a külsőségek, a látható dolgok.

            Jézussal, fellépése kezdetétől fogva szemben álltak. Túlzott buzgalmuk a törvény és a rituális tisztaság érdekében, akadálya volt a szereteten alapuló közösségnek, gőgös elkülönüléshez és a tudatlan és tisztátalan nép megvetéséhez vezetett. Szemléletmódjuk formalizmussá és képmutatássá torzult az élő vallásosság megmerevedését vonta maga után. Ennek következtében nem voltak fogékonyak sem az Ószövetség gyümölcsöző áramlatai, sem Jézus tanításának fogadására.

            Jól jelképezte őket Jézus, amikor kívülről meszelt, belülről hulláktól bűzlő sírokhoz hasonlította életüket.

            Pál apostol megtérése nem a törvény előírásainak elhagyását, hanem a szív megváltozását hozta magával.

            A farizeusokról akaratlanul is Laodicea jut eszembe. Ugyanaz keresztény köntösben. S ez az üzenet nekünk szól.

Gyürüs István