Mindennapi bosszúságok

Bizonyára nem mindenkivel fordul elő, hogy olyan repülőgépen utazik, amit eltérítenek. Kevés emberrel fordul elő, hogy oroszlánnal találkozik az utcán. Noha a fenti dolgok előfordulhatnak, s nyilvánvalóan nagy stresszt okoznak. Ezek a stresszorok ha nagyok is, de viszonylag ritkák és rövid ideig tartanak.

            Sokkal inkább kikezdenek bennünket a mindennapi stresszoraink, amelyek mindennaposak, mondhatnám állandósultak. Lehet, hogy veszélyes ember egy betörő, de vele csak elvétve találkozunk, anyósunkkal azonban egy fedél alatt borzoljuk egymás idegeit. Ilyen mindennapi stresszor lehet a rossz főnök, a kellemetlen házastárs, a gonosz szomszéd, és még sokan mások.

            Van néhány stresszor, amelyre fel sem figyelünk. Vegyük most elő őket.

            A zaj. Az a hang, amely mellőzi a zenei jelleget. A II. világháború óta 32-szeresére nőtt a zajszint. Ha egy kicsit elcsendesedünk, egy csomó hangot fedezünk fel, amit észre sem vettünk. A fénycső zúgását, a számítógép hangját, a hűtőszekrény kompresszorának morgását, és sorolhatnám tovább. Az, hogy nem figyeltünk rájuk, még nem jelenti azt, hogy szervezetünk nem reagált rájuk. Amennyire tehetjük, töltsünk minél több időt igazán csendes helyen, ne hallgassunk a szükségesnél hangosabban a rádiót, televíziót, magnót. Lehetőleg szűrjük ki környezetünk zaját hangszigeteléssel vagy más módon.

            Túl sok információ bombáz bennünket. Ha csak a televíziót nézzük, néhány óra alatt annyi információt ad, amennyi nagyszüleinknek egy életen át nem jutott. Az információ hatására szervezetünk „küzdj vagy menekülj” állapotba kerül. Minden információ valamilyen válaszreakciót vált ki. Ez ellen azt tehetjük, hogy korlátozzuk a televízió nézését, hogy mennyi újságot olvasunk, és mennyit használjuk az egyéb információ-forrásokat. Ne engedjük, hogy elnyomjon az információk hegye. Nem fontos számunkra, s nem befolyásolja sem boldogságunkat, sem jövőnket, hogy milyen csipke díszíti valamely afrikai ország császárnéjának alsószoknyáját.

            Döntési kényszer a következő mindennapi problémánk. Szinte naponta találunk a postaládánkban olyan reklámanyagokat, amelyek arra késztetnek, hogy vásároljunk, válaszoljunk, gyűjtsünk össze címkéket, kupakokat, vonalkódokat, mert ez egy egyedülálló lehetőség. A döntés mindig vívódással jár. Bizonyára láttunk már a fagylaltos pult előtt toporgó embereket, akiket a bőség árja inkább hátráltat, mint segít a döntésben.

Vegyünk fel egy magatartásformát a reklámokkal szemben. Nem kell mindet végighallgatni, végignézni, végigolvasni. Ha túlságosan belemerülünk a reklámok figyelésébe, tompává válunk a döntéseket illetően. Nem tudunk egyértelműen választ adni arra sem, hogy milyen italt kérünk, vagy mit főzzön a párunk.

Ha megfogadják a leírtakat, úgy érzik, hogy egy tehertől szabadultak meg.

Gyürüs István