Mindennapi gondok

Mindenki hallott már a káposztáskő történetéről. Egy lány olyan problémával küszködött, amit mi nevetségesnek tartunk.

Pedig szinte mindannyiunknak vannak „káposztáskövei”. A leggyakoribbakkal foglalkozunk most.

Tárgyak nem találása vagy elvesztése Bizonyára találkoztak olyan emberrel, aki sose találja a kulcsát, a feljegyzéseit, a szemüvegét, s egyéb dolgait. Azért nem mer nekiállni egy egyszerű munkának, mert sok idő telik el azzal, hogy előkerüljenek a szükséges szerszámok, eszközök. Jó, ha már a gyermekkorban rendre tanítjuk gyermekeinket. Ez megkíméli őket felnőtt korban is a keresgéléstől. Ha mindennek megszokott helye van, akkor ott megtalálható. (Természetesen ezzel együtt jár, hogy oda vissza is kell tenni, még akkor is, ha ez nem igazán erősségünk. Van aki - ahol csak megfordul -, elveszít valamit. Ha rendet tartunk, s odafigyelünk, sok bosszúságot kerülhetünk el.

Külső megjelenés a következő gyakran jelentkező gond. Aki szőke, az barna, az alacsony magas, a sovány erősebb testalkatú, a fehérbőrű kreol, s a zöld szemű barna szemű szeretne lenni. Egy biztos: a szomszéd rétje mindig zöldebb. Pedig ő megint más szeretne lenni. Sok esetben a szépségkirálynő vagy híres manöken sincs megelégedve önmagával. Fogadjuk el, hogy mi úgy vagyunk a legjobbak, ahogy vagyunk! Ez természetesen azokra a dolgokra vonatkozik, amiket nem változtathatunk meg. Természetesen fogyni - normális mértékben -  szabad. Biztos, hogy mindenkinek van vagy volt az életében valaki, aki különös hatással volt rá, s elsők között van a szívében. Ilyen lehet az édesanya, tanár, nagyszülő stb. Az ő fizikai kinézetén legtöbbször keresztülsiklottunk, mert nem az orra, szája vonala érdekelt bennünket, hanem a személyisége fogott meg minket. Tehát a személyiség több mint pusztán a külső. A külsőn nem változtathatunk, de mosolyogni, megértőnek lenni megtanulhatunk. Már sokszor láttam olyan embert, aki nem volt előnyös külsejű, de személyisége révén nagyon kellemes benyomást keltett. Ne sopánkodjunk a tükör előtt. Mosolyogjunk, s legyünk elkötelezettek arra, hogy odafigyelünk másokra. Ez csodát tesz.

Túl sok tennivaló a harmadik tényező gondjaink sorában. Az a tapasztalatom, hogy nem tudunk reálisan tervezni. A legtöbb ember „túltervezi” a napját. S így elvégzetlen dolgai csak halmozódnak. Tervezzünk lazábban, s merjünk nemet mondani olyan feladatoknak, amelyek teljesítőképességünk határán túl vannak. Nem tesz jót sem nekünk, sem akinek ígértünk valamit, hogy kapacitás hiányában nem teljesítettük. Szálljunk ki néha a mókuskerékből! Nem kell mindennap főzni, nem kell mindent kivasalni, nem kell naponta nagytakarítást végezni.

Egy kívülállónak jó tanácsokat tudnánk adni. Lássuk el most ezekkel önmagunkat!

Gyürüs István