Mindig örülj!

A szem a lélek tükre. Ha bánatosak, haragosak vagyunk, ez meglátszik arckifejezésünkön. A mosolyunk arról árulkodik, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk.

            Ha egy gyermek minden szükséges dolgot megkap szüleitől, ha látja, tapasztalja, hogy szülei lesik a szavát és igyekeznek örömet szerezni neki, és ennek ellenére mégis rosszkedvű, nyűgös, akkor arról árulkodik, hogy nem értékeli igazán szülei áldozatát, munkáját.

            Így vannak azok az emberek, akik mindig lógó orral, keserű arccal járnak a világban. Arckifejezésük arról tanúskodik, hogy Isten elfeledkezett róluk. Annyi mindennek örülhetünk: a reggeli napfénynek, szeretteinknek, a finom ételnek, a ruhánknak és az egészségünknek. Ha figyelmesek vagyunk, folyamatosan találunk olyan dolgokat, amelyeken keresztül Isten üzen, hogy szeret minket. Pál apostolról volt már szó, hogy amikor Filippiben börtönbe volt zárva, hangosan énekelt és dicsőítette Istent. Később egy másik fogságból írt Filippibe a gyülekezetnek, amelyben bátorította őket, hogy örüljenek. Őt a börtön rácsai sem tudták visszariasztani attól, hogy örüljön. Az emberek általában olyannak szeretnek örülni, ami megfogható. Ha csak ilyen dolgoknak tudunk örülni, akkor boldogságunk nagyon törékeny. Földi körülményeink között bármi elveszhet, elromolhat, megváltozhat, elvehetik tőlünk. Minden csak ideiglenes. Isten azonban örök. Ha Hozzá kötjük életünket, ha Őt igyekszünk szolgálni, akkor olyan örömben lesz részünk, amely csupán előíze annak az örömnek, amely Atyánk házában vár ránk.

• „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek”. 1Kor 2:9.