Mini- megagyülekezetek

Mini megagyülekezetek

Pár nappal ezelőtt hallgattam a Youtobe-n egy 10 000 fős (!) koreai kórust. Megdöbbentő volt. Egy karmester dirigálta ezt a stadionnyi énekest és zenészt. https://www.youtube.com/watch?v=paH0V6JLxSI

Minden valószínűség szerint nem úgy jött létre a kórus, hogy az országos napilapban meghirdették, hogy XY egy 10 000 fős kórust szeretne létrehozni, és ha van kedved, jelentkezz. Talán több száz vagy éppen ezer helyen alakultak kisebb nagyobb kórusok, akik megkapták a kottát, és elkezdték tanulni, gyakorolni a dalokat. Aztán valamikor volt egy nagy összpróba és végül megszületett az előadás.

Amikor az elmúlt napokban különböző városainkban, falvainkban lévő kis gyülekezetekről gondolkodtam, ez a kép ugrott be.

Már elég sok könyvet olvastam arról, hogyan alakultak – különösen Amerikában – mega-gyülekezetek. Érdekelt a „kezdet”

Szinte minden esetben vagy egy család – 4-10 tagú, vagy egy nagyobb gyülekezetből vidékre költöző kisebb csoport – 4-8 taggal, néha pedig pár tag, aki megunta a semmittevést a nagyobb gyülekezetben, távol valahol egy gyülekezetalapításba kezdett. Tehát egyetlen megagyülekezet sem jött létre úgy, mint „megagyülekezet”. Akárcsak a fent említett koreai kórus.

Tanulmányoztam ezeknek a gyülekezeteknek a felépítését olyan szempontból, hogy mit lehetne itthon – magyar körülmények között megvalósítani.

A következőket találtam. Megpróbálom a konklúziót magyar lehetőségekre bontani.

1. Ha már volt nyolc személy ugyanabban a városban vagy településen, igyekeztek lelki ajándékaiknak megfelelően kettéoszlani, és keresni hozzájuk hasonló gondolkodókat, akik újra feltöltötték a csoportot. Pl. ha a szociális érzékenység a jellemző, akkor kórházba kezdtek járni, betegeket látogatni, egyedülállókat ellátni, és mindig akad hasonló gondolkozású segítő, akiket barátokká fogadhattak.
2. A megagyülekezeteknél azt láttam, hogy sokkal nagyobb a fegyelem, mint nálunk egy 15-25 fős gyülekezetben. Ugyanis ha a kiscsoport tagjai közül bármelyik nem végzi a feladatát, egyrészt nem érzi sajátjának a csoportot, ezért otthagyja azt, másrészt felszólítják, hogy menjen, keressen magának másik helyet, mert itt visszahúzó erő.
3. Ezekben a megagyülekezetekben – nagyságuktól függően 50-100, de néha ennél is többféle csoport működik. Biblatanulmányozók, imacsoport, beteglátogatók, fiatalok körében, drogosokkal, kismamákkal, alkoholistákkal, stresszelt emberekkel foglalkozók, egészség csoport, torna, kreatív klub, keresztségre felkészítő csoport, evangélizáció. De mindegyik csoport tervei között az első helyen az áll, hogy miután barátaim lettek az emberek, Jézus barátaivá váljanak.
4. Havonta egyszer találkoznak a csoportvezetők megbeszélésen, és minden istentisztelet előtt egy-egy csoport bemutatkozik, hogy az elmúlt egy évben milyen örömeik, kiemelkedő események történtek csoportjukban. Ez évi kb. 50 csoport bemutatkozását teszi lehetővé.
5. Nekünk, magyaroknak elég idegesítő a hallelujázó, tapsoló, örömködő amerikai trendi, de képzeljük csak el, amikor egy-egy ilyen csoport bemutatkozik, és elmondja, hogy egy évvel ezelőtt elindultunk kilencen. Elhatároztuk, hogy teszünk valamit az emberek egészségéért. Kezdtünk előadásokat tartani az egészséges életmód kérdéseiről, főzőtanfolyamokat tartottunk, ételbemutatókat tartottunk – és most már kilencvenen vagyunk – hogy a csudába ne örülnének a többiek. Mi csak azt látjuk, hogy ezek a nagy gyülekezetek állandóan hallelujáznak. De mi van a háttérben? Sok esetben az együtt-örvendezés!

Mi valósítható meg mindebből hazánkban?

• Nagyon sok 15-25 fő közötti gyülekezetünk van.
• Ezekben is igen kevés a dolgozó.
• Sok az idős, beteg, és még több az „időtlen”, semmire sincs időm tag, jó, ha szombaton eljut az istentiszteletre, de már du. siet haza, hogy legalább egyszer egy héten kialudja magát, hisz olyan fáradt.

Mit lehet kezdeni ilyen háttérrel?

1. Magyarországon elég sok olyan gyülekezet van, ahol kevés a dolgozó és nagy a holdudvar – a nem dolgozó. Ha két-három-négyfős csoportok elindulnának, és havonta egyszer beszámolnának tapasztalataikról, lehet, hogy egyre többen csatlakoznának, és kénytelenek lennének osztódni.
2. Nálunk még mindig a piramis alakú felépítés a jellemző. A csúcson van a lelkész, ő végzi a munkát, a tagok rá figyelnek, ötleteit, terveit igyekeznek megvalósítani, jelen vannak az evangélizáción, az istentiszteleteken. Végighallgatják a dogmatikai okfejtéseket. Bólogatnak. Aztán hazamennek. Következő szombaton ugyanez megismétlődik. Aztán a legtöbb panasz abból adódik, hogy engem nem látogatott meg a lelkész (meg senki a tagok közül) – vagy, már egy hónapja nem láttuk a lelkészünket a szószékünkön.  S mivel a tagok nem érdekeltek semmiben, egyre passzívabbá válnak, és végül már minden megmozdulás fizikai fáradságba kerül.
3. A lelkészek részéről több felhatalmazásra, felelősségteljes megbízásra lenne szükség. Felhatalmazni és kiképezni a tagokat különböző munkákra. Pl. hogyan tartson házi csoportot, hogyan végezzen szociális munkát, hogyan nézzen ki egy börtönmisszió… Képzés után megbízni, felelősséget ruházni a tagokra, és engedni, hogy ők maguk tervezzék meg, vigyék végig, amit elkezdtek. A lelkésznek nem kell a munka minden apró fázisáról tudni, de fontos az alkalmankénti, pl. havonta egyszeri megerősítés, bátorítás. Az ő feladata a tagot eszközzel ellátni. Pl. szórólapok, könyvek, egyéb segédanyagok.
4. Szintén a lelkész feladata olyan igehirdetések tartása, ami megerősíti a tagokat identitásukban, szerepükben, felelősségükben, és ami Isten országára fókuszál. Mit ér, ha az egész világot megnyerjük, lelkünket meg közben elveszítjük. Anyagi javak felhalmozásának veszélye, aggodalmaskodás hiábavalósága, Isten gondviselésének kihangsúlyozása, jelenvaló igazság hirdetése, Jézus közeli visszajövetele…
5. A legkisebb egység az két fő. Jézus kettesével küldte ki tanítványait, az apostolok kettesével indultak el… A legkisebb gyülekezetben is akad legalább egyszer, de sok esetben többször két-két fő, akik hasonló gondolkodásúak, hasonló vágy motiválja őket. Ők ketten-hárman induljanak el! Itt azonban nagyon lényeges, hogy lehetőleg mindenki vegye ki részét a munkából, mert erősen visszahúzó erő, ha valaki hátráltat vagy úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen. Így lehet kivenni egyformán részünket az örömből, és megosztani a bánatot, gondokat.
   1. – Imádkozva
   2. – Terveket lefektetve
   3. – Egymást bátorítva
   4. – Kitartóan
   5. – Örömmel

Általában az a-b-c pontokkal nem is szokott probléma lenni. Imádkozni, terveket lefektetni, egymást bátorítani. A gond a d. pont körül van. Egy kisbaba kilenc hónap alatt születik meg, mi meg szeretnénk négy hét után aratni, és mivel nem jött össze, abbahagyjuk. A legelején említett koreai 10 000 fős kórus is hosszú-hosszú időn át próbált, mielőtt egy csodálatos énekkarrá váltak. És a kis sejteknek, a helyi kis énekkaroknak, énekegyütteseknek köszönhető az egész. Az ő kitartó gyakorlásuknak. Az a csoport képes hatékonyan dolgozni, amelyik tökéletes egységben van. Elengedhetetlen az egység. Nem 50%-ban, nem 2/3-os többségben, hanem 100%-ban. Egységben egymással és Jézussal. Ezen kívül meg kéne tanulnunk örülni. A kis eredményeknek is. Meg kéne tanulnunk hálásnak lenni még a kudarcért is, mert abba is áldást rejtett el Isten. El kéne felejtenünk az „igen, de…” kezdetű mondatokat.

6. Ha kitartóan és örömmel végezzük azt a munkát, amire tálentumunk van, akkor a gyülekezet jelenleg még a passzív tagjai is felsorakoznak mellénk, illetve kívülről is – egyre többen – látva örömünket és lelkesedésünket, mellénk állnak, és így megindul a szaporodás is!

7.) Azonban Jézus legyen a csoportvezető! Nagyon nagy a kísértés, hogy valaki megmondja a tutit, mert Ő tudja mi a jó Isten akarata, még az is lehet, hogy a csoport megszavazza, tehát látszólag egység is van, de ha nem Isten vezeti a csoportot, hanem ember, az ilyen csoportmunkának hosszútávon nem sok esélye van.

Összefoglalva

• Tény az, hogy kevés a munkás, és sok a munka
• Sok a kis-gyülekezet
• Tény, hogy ezek a kis gyülekezetek álmosak, fáradtak, kimerültek.
• Néha a prédikációk unalmasak
• Az is tény, hogy sok két-három fős csoport életet tudna vinni a haldokló gyülekezetekbe
• Ehhez összefogásra, elindulásra van szükség. Aztán már csak kitartásra.
• A cél, hogy minél több barátunk legyen, akik aztán Jézus barátaivá válnak
• Szükségünk van az örömre, mert enélkül fásultakká válunk. Megszokott lesz számunkra minden, és elfelejtünk hálásak lenni.
• Kérjük személy szerint Istent arra, hogy hozzon össze azokkal a személyekkel a gyülekezetben, akik hasonló gondolkodásúak, segítsen az elindulásban, és a kitartó, örömteljes munkavégzésben.

A többi jön magától – létrejön a gyönyörű kórus! Kezdd el még ma! Indulj el MOST!

Gyné Panni