Mózes

Isten valóság volt (Mózes) számára, gondolataiból soha el nem távozott. Visszavágás nélkül viselte el Krisztusért a sértést, a félreértést, nyugodtan nézett a veszéllyel szembe. Isten valóságos segítség volt számára. Mózes saját tapasztalatából tudta, hogy Isten megjutalmazza azt, aki kitartóan keresi Őt. Mózes telve volt Isten iránti bizalommal, mert kellő hite volt. Segítségre szorult és imádkozott érte. Tudta, hogy Annak mindentlátó szeme előtt él, aki leméri az indítékokat és megítéli a szívet. Tudta, hogy Isten különleges munkával bízta ,meg, s teljes erejével kívánta, hogy ez a munka sikeres legyen. De azt is tudta, hogy képtelen arra Isten segítsége nélkül, mert romlott néppel volt dolga. Isten jelenléte elég volt ahhoz, hogy átvigye a legnehezebb helyzeteken, melyekbe ember valaha is került.

Mózes nemcsak gondolatban időzött Istennel, de látta is Őt. Isten állandó látomás volt előtte, arcát sohasem veszítette szem elől. Megváltójának látta Jézust, és hitte, hogy neki tulajdonítják Isten Fiának érdemeit. Mózes hite nem sejtés, hanem élő valóság volt. Ilyen hitre van nekünk is szükségünk, amely kiállja a próbát. Azért engedünk olyan gyakran a kisértésnek, mert levesszük szemünket Jézusról. Hitünk nem folyamatos, mert amikor önmagunkra nézünk, kétségbeesünk, s akkor nem bírjuk elviselni a Láthatatlan látását." (5T. Isten jelenléte valóság)