Mózes kosara

Mózes kosara mint tudjuk papirusznád anyagából készült (gomeh). Károli így fordítja: “De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé” (2Móz 2:3). Érdekes látni, hogy gyékényt fordít Károli, ami logikus, hiszen ebből is kosarakat készítettek, és a magyarok ezt ismerték. Ennek volt nagyon hasonló funkciója, mint Egyiptomban a papirusznak. De mivel tette vízállóvá? Egy keverékkel, ami jól ismert lehetett azon a vidéken. Egyik összetevője pedig nem más, mint az aszfalt (chamar - tulajdonképpen mindenfélével összekeveredett bitumen). Több mint 4000 évvel ezelőtt már ismerték, az akkádok naftának mondták, és a világon mindenhol vagy szabadon tört fel, vagy sós és/vagy meleg vizes források hozták felszínre. Gyakorlatilag oxidálódott kőolaj. A mezopotámiai és egyéb itt lakó népek habarcs helyett is ezt használták az építéshez. Hajók szigetelését is ezzel oldották meg, de gyógyszerként is funkcionált, borba keverve köhögés és asztma ellen használták, ill. sebekre tették borogatásnak.