Nagyító alatt

Nagyító alatt

Nem hiszem, hogy ezt megengedhetjük magunknak. Szabó Ilona rászedett bennünket. Egy gyülekezeti munkás múltjának makulátlannak kell lennie. Ne felejtsétek el, hogy többek között a leánykört is rá kellene bíznunk. S ha ott megtudják, hogy .......... Szabó Ilona, aki 1970. Március 15-én született, a II/1 adóosztályba tartozik. Tehát van gyermeke. Az állás megpályázásakor erről egy szót sem szólt. Csak az adókártyája tette ezt nyilvánvalóvá. S most ezt tárgyalta a presbitérium.

• Beszélgettem erről Szabó Ilonával - jegyezte meg Barta lelkész. Elmondta, hogy nagyon fontos lenne neki, hogy megkapja ezt az állást, mert gyermeke - egyébként három éves - egy egészen közeli gyermekotthonban van elhelyezve. Így azután rendszeresen látogathatná.
• Ami tulajdonképpen mellette szól - jegyezte meg elgondolkodva az egyik presbiter.
• Ugyanakkor  mégis lehetetlen magatartás ez - folytatta Molnár úr. - Ki tudja, mi minden derül ki még, ha nagyító alá vesszük őt. Keresnünk kell egy másik gyülekezeti segítőt.

Ezután ellenvélemények hangzottak el. A lelkész is Szabó Ilona pártján állt, mert - ahogy mondta igen jó benyomást tett rá. Ilona egyébként belátta, hogy helytelenül viselkedett

A presbitérium mindössze néhány szótöbbséggel, de Szabó Ilona alkalmazása mellett szavazott.

Molnár úr az ajkát harapdálta. ”Ó, ezek a gyanútlan emberkék! Hamarosan meglátják, hogy kit vettek nyakukba ezzel a személlyel” - gondolta.

Már késő este volt, amikor Molnár úr beszállt az autójába, és az üres főutcán át családi háza felé hajtott, amely a város másik végén volt. A szavazás eredménye fölötti mérge nem csillapodott. Majdnem elkerülte figyelmét a rendőr tárcsája, amely otthonától 200 m-nyire megállította.

• Legalább hetvennel haladt, kérem a papírjait, azonkívül fújjon csak bele ebbe a csőbe!
• Nyugtalan mozdulattal vette elő Molnár Károly a levéltárcáját, és adta át a vezetői igazolványát és az autó forgalmi engedélyét az ablakon át. Amikor a szondát visszaadta, remegett a keze.
• Miért olyan ideges? - kérdezte az őrmester csodálkozva. Az alkoholpróba negatív, de 800 Ft-ra meg kell bírságolnom.

A rendőr éppen vissza akarta adni a jogosítványt, amikor meghökkent: “ a vezetői jogosítvány dátuma ... - ez képtelenség. Aznap vasárnap volt. Emlékszem, akkor született a fiam. Ezt egészen pontosan tudom” - Gondolta magában. Majd pillanatnyi gondolkodás után:

• Lehet hogy nincs semmi baj, Molnár úr - ennek ellenére nagyító alá kell helyeznünk az Ön jogosítványát. Ön itt lakik, ugye? Akkor Önnél hagyom a jogosítványt, csak följegyzem az adatokat. Ha valami nincs rendjén, akkor majd hall rólunk.

Amikor Molnár úr 5 perccel később bezárta a garázsajtót, még mindig remegett a keze. Milyen jó, hogy felesége már alszik. Számára is nyugtalan éjszakát jelentene az eset.

Most mégis megtörtént az, ami emberi számítás szerint nem volt várható. Ez az egész ügy a vezetői jogosítvánnyal - hat év telt el már azóta. Akkor egy közlekedési baleset után - amely az ő hibájából történt - egy évre bevonták ezt a fontos papírt. Mikor vissza akarta kapni, a gyakorlati vizsgán nem ment át - közvetlenül a családi üdülés előtt amelyre készen állt az új autó. Mit mondana a családja, mit mondanának kollégái? Egyiküknek, egy “ügyes fickó” elmondta problémáját. Ez tudott tanácsot adni. Egy közeli nagyvárosban, egy nem éppen kifogástalan  hírű szórakozóhelyen 20.000 Ft-ért kapott egy új jogosítványt - 100 %-osan rendben, ahogy azt garantálták. És ez is már öt éve történt. Csak még csökkentette a véletlen leleplezés veszélyét az, hogy rövidesen munkahelyet változtatott, és családjával együtt egy másik városba költöztek. És éppen most kellett jönnie ennek a rendőrnek... ! Nagyító alá akarják venni őt ! Kit? A jogosítványát? Biztos, hogy őt magát is. És azután?

Felugrott a karosszékből, és hangtalanul járkált fel s alá a szobában. Hogy is volt az? Nagyító alá akarják venni... Egy órával ezelőtt még ő maga követelte, hogy “egy gyülekezeti munkás múltjának makulátlannak kell lennie!” És egy presbiterének? - természetesen kitudódik majd. Hogy fognak majd beszélni róla? Mint büntetlen előéletű ember, aligha kerül majd rács mögé.

De nagy összegű pénzbüntetésre bizonyosan számíthat. És akkor az ő múltja sem lesz makulátlan...

De vajon az volt-e valaha is? Önmaga előtt, az emberek előtt és - Isten előtt? Milyen különös gondolatai támadnak az embernek ilyen helyzetben! Molnár Károly tulajdonképpen nem volt különösebben vallásos, noha presbiter volt. A lelkésszel tűrhető volt a kapcsolata, prédikációit rendjénvalónak találta, mindössze - ahogy Molnár úr kifejezte - néha túl személyesek voltak. Nemrégiben Bartha lelkész éppen azt a mondatot ásta elő az Újszövetségből : “Uram, Te megvizsgálsz engem”. Ez Molnár úr idegeire ment, és néhány napba telt, amíg napirendre tudott térni fölötte . Most pedig minden előkerült ismét méghozzá igen találó illusztrációval - gondolta ironikusan.

“Uram, Te megvizsgálsz engem”. Ha Isten veszi nagyító alá az életét, akkor fordul csak igazán komolyra a dolog. Akkor az ember eszébe jutnak olyan dolgok, amelyek igazán nem illenek bele a mintaszerű férj, gondos családapa, becsületes üzletember, jó kolléga képében s végképpen nem annak képében, aki ítéletet akart tartani egy fiatal leányanya fölött, aki eltitkolta a presbitérium előtt, hogy gyermeke van. Hogyan is mondta az Úr Jézus? Molnár Károly emlékező képessége hirtelen aktivizálódott: “ Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek... Mert amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.”

Molnár úr jól sejtette: nyugtalan volt az éjszakája. Ezen az éjszakán önmagát látta nagyító alatt, nem csak a hamis jogosítvány miatt, hanem egész élete miatt, amellyel nem állhatott meg Isten előtt. Ilyen élettel csak egyetlen helyre lehet meni, oda, ahol a bűnbocsánat több mint szó, ahol cselekedet: az Úr Jézus keresztje alá, aki meghalt a bűnösökért.

Heinz Schafer