Olajfa

A Bibliában többször találkozunk az olajfával, és a belőle készített olajjal.

Mivel nem biztos, hegy mindenki járt a Földközi tenger közelében, így mutatjuk be az olajfát.

A fa nem nő magasabbra 10 méternél. Nagyon girbe-gurba, göcsörtös, örökzöld fa, amely a Földközi tenger csaknem minden partvidékén honos. Palesztinában, ahol a talaj nagyon kedvez neki, csaknem mindenütt ültették. Leginkább domboldalakon, Akko és Jeruzsálem vidékén voltak olajfa ültetvények. Törzse szürkés, a fűzfáéhoz hasonló. Levelei felül zöldek, mattok, alul fehéresek. A nyári hőségben összepöndörödnek, ezért a fa kevés árnyékot ad. Virágzása Palesztinában május közepére esik. Kis fehér virágaiból egy vagy két bogyó fejlődik. A fa gyökérhajtásokat képez. Az olajbogyó az olajfa csonthéjas termése, amely először zöld, aztán fekete. Október elején szüretelik, lerázzák vagy botokkal leverik a fáról. Olajtartalma 30%. Az ókorban az olajat az olajfa terméséből nyerték. A legfinomabb olajat a mozsárban összezúzott, majd kosárban, a kő súlya alá helyezett olajbogyókból nyerik. Van más technológiája is: taposás, illetve olajmalom.

A sajtolt olajból ételt készítettek, a bőrüket kenték, sebet és daganatot kezeltek, világítottak, és ezt használták kultikus célokra is.

A sokrétű felhasználás is alkalmassá teszi, hogy a Szentlélek egyik szimbóluma legyen.

Gyürüs István