Onézimus

Pál apostol idejében még javában tartott a rabszolgaság. Aki erre a sorsra jutott, nem sok reménye lehetett. Ha csak egy módja volt, igyekezett megszökni, ami azonban nem volt könnyű.

Ebben az időben élt Onézimus rabszolga, aki Filemonnál szolgált. A rabszolga az első adandó alkalommal megszökött. Ahogy menekült, megismerkedett a keresztényekkel és Pál apostollal. Megtért, szívébe fogadta Jézust, s ez megváltoztatta életét.

Pál először arra gondolt, hogy ott tartja magánál, hogy segítsen neki.

Filemon ugyanis el volt kötelezve az apostol felé, mivel tőle ismerte meg az üdvösség útját. Azonban később az apostol másként gondolta. Nem szerette volna úgy igénybe venni ezt a szívességet, hogy az ne önkéntes és előre megbeszélt volna. Ezért elhatározta, hogy hazaküldi a szökött rabszolgát. Ez egyáltalán nem volt könnyű döntés Onézimus részéről sem. Visszamenni oda, ahonnan örült, hogy megszabadulhatott. Csakhogy most új szívet kapott, új volt a gondolkozása, a hozzáállása. Hogy megkönnyítse a fiatalember visszatérését, az apostol egy levelet írt Filemonnak, a volt gazdának. Emlékeztette, hogy ő is függő viszonyban van.

            Mind a rabszolgatartó, mind a rabszolga részéről megváltozott kapcsolatuk jellege.

            Ezentúl hittestvérek lesznek, akik ugyanazt az Istent imádják, akik Jézust tekintik Megváltójuknak. Eddig sorsuk csak erre az életre kötődött össze, mostantól kezdve azonban az egész örökkévalóságra is.

            Jézus ledöntötte az emberek között húzódó válaszfalakat.

(Filemon)