Öregségről

Megfontolandó szavak az öregedésről
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem a kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez érdekes kérdés, elgondolkodom rajta, és majd később válaszolok neki.

Végülis úgy döntöttem, hogy az öregedés ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből  /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm emiatt.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, a
csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára, és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, melyre semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjem, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmentek, mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, melyet az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem, és sírhatok a régi
szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Olyan fürdőruhában sétálok a vízparton, melyben kidomborodnak a
testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört
volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek
szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, mely erőt ad, megértést és részvétet kelt. Az olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen marad minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, és hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat marjon az arcomra. Olyan sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások..Én nem teszek fel másoknak kérdéseket, viszont fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj, és a szívből fakadó, igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat  kor- és kórtársaimnak.

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.

                                                                                                                                                                    
"Nemcsak nehéz megismerni önmagunkat, de esetenként kifejezetten kényelmetlen tudomásul venni az eredményt." (Josh Billings)

..............hát nem így van? ...........................