Örök tavasz

     ÖRÖK TAVASZ

Megszűnt a haláltól való félelem,

Az élő Krisztusé lett a győzelem.

Óh Menny, óh Föld, zengjétek e tavaszt,

Köszöntsétek, aki elhozta azt!

Én méltóképpen el nem mondhatom,

Ha ezer szó zendül is ajkamon.

Ha minden rügy szívemben nyílna ki

Amely a tavaszt köszönti, élteti.

Ha minden fény a lelkemben égne

És visszaverődne a tavaszi égre,

S a hála, mint égő áldozat,

Felperzselné a távolságokat,

S könnyű szárnyon repülhetnék feléd,

Akkor sem, úgy sem lenne elég

 Elmondani, mit a szívem érez:

Hogy az örök tavaszt elhoztad, s enyém lett.

Most itt feszül a lelkembe zárva,

Az elmúlásba örök tavaszt várva

S megváltott életem minden imádsága

Feléd, száll feltámadt Krisztusom,

E megújuló húsvéti hajnalon.

- Ha bele fáj is nagypénteki emlék,

S az imádság közt néha megremegnék:

Az utam előtt a Golgotához visz,

Hogy eljuthassak megnyílt sírodig.

Hogy megérthessem e végtelen csodát:

Az örök tavaszt, a feltámadást.

                       (Páskulyné Kovács E)