Pál Jeruzsálemben

Jeruzsálem, a béke városa, sok ember számára különös jelentőséggel bír. Ezt a helyet a Megváltó lábnyomai és vércseppjei is megszentelték. Pál apostol, aki rajongott Istenért és népéért, szerette ezt a várost. Itt lett férfiúvá, miközben Gamálieltől tanult. Innen indult el Damaszkuszba, ahol találkozott Jézussal.

            Most ebbe a városba tartott, ahol sok veszély várt rá. Útközben többen figyelmeztették, hogy fogság vár rá. De az ősz apostol ezzel nem törődött. A nagyobb veszélyt az jelentette, hogy hittestvérei nem értették meg. Kósza hírek alapján azt feltételezték róla, hogy nem tartja meg a törvényt. Lehetőséget adtak neki, hogy egy szertartás gyakorlásával bizonyítsa be, hogy ragaszkodik a törvény előírásaihoz. Így lenyíratta haját, és áldozatot mutatott be: A kijelölt időszak már letelőben volt. Az apostolt felismerte néhány ázsiai zsidó, akikkel akkor találkozott, amikor köztük dolgozott. Ezek nagy zavart támasztottak. Pált elfogták, és ha a katonaság be nem avatkozik, akkor meglincselték volna. A helyőrséghez az a hír érkezett, hogy az egész város fellázadt. A római ezredes kimentette Pált a nép kezéből. Az apostol beszédet intézett a néphez, amit azok figyelmesen hallgattak egészen addig, amíg Pál ki nem jelentette, hogy őt Isten a pogányok apostolává tette. A nép ezt már nem bírta elviselni. Túl nagy volt bennük az előítélet a pogányokkal szemben. Mivel a rómaiak őrizték őt, a zsidóknak volt módjuk bántani. Akadt azonban 40 ember, akik fogadást tett, hogy addig böjtöl, míg meg nem öli az apostolt. Amikor ez kitudódott, Pált fokozott elővigyázatossággal elvitték Cézáreába.

            Bilincsek közt, barátaitól megfosztva hagyta el a szeretett várost a nagy apostol. Terve nem sikerült, hogy a város lakóit Jézushoz vezesse, mert azok keményszívűek maradtak.

(Csel 21:17-23. 31.)