Pál római útja

Pál apostolt és fogolytársait egy Julius nevű századosra bízták. Összegyűjtve a rábízott foglyokat, hajóba szálltak, hogy Rómába utazzanak. A széljárás nem kedvezett a hajózásnak, több hajót is igénybevettek, de így se jutottak el úti céljukhoz. Közben sok idő telt el, közeledett a tél, ami veszélyessé tette a hajózást. Bölcs dolog lett volna egy védett kikötőben kivárni a megfelelő körülményeket. Pál figyelmeztette is őket erre, de a százados inkább hallgatott a hajó tulajdonosára és a kormányosra, mint az apostolra.

            Ezért tovább hajóztak. Hamarosan viharos szélvész csapott le rájuk. Helyzetük egyre reménytelenebbé vált. Megváltak a hajórakománytól, hogy könnyebben elviseljék a problémákat. Több napon át olyan sötét volt, hogy se napot, se csillagot nem láttak. A vihar szüntelen dobálta a hajót, mint egy játékszert. Mikor már több napja se nem ittak, sem nem ettek, Pál eléjük állt. Elmondta, hogy Isten angyala az elmúlt éjjel közölte vele, hogy a hajó elvész, de az emberek közül mindenki megmarad. Bátorította az embereket, hogy egyenek, hogy erejük legyen a hajótörés elhordozására. A hajó zátonyra futott, s léket kapott. A foglyok élete veszélyben forgott, mert a katonák meg akarták őket ölni. A százados azonban nem akarta, hogy Pál is erre a sorsra jusson, ezért ezt nem engedte. A hajó utasai az úszni tudók kiúsztak, a többiek deszkák segítségével kievickéltek a partra. Igaza lett Pálnak: a hajó valamennyi utasa megmaradt. Egy szigeten találták magukat. Hogy mi történt ott velük, az a következő történetben kiderül.

(Csel 27:1-44.)