Péter Joppéban

Péter látogatást tett a vidéki gyülekezeteknél. Elment Liddába. Ott találkozott egy emberrel, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert gutaütés érte. Teljesen béna volt. Ezt az embert Éneásnak hívták. Péter így szólt hozzá:

• Éneás! Gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus! Kelj fel, és vesd meg az ágyadat!

Ahogy ezt Péter mondta, a beteg felállt, megvetette az ágyát, és úgy járt-kelt, mint betegsége előtt. Az emberek, akik ezt látták, nagyon csodálkoztak.

            Lidda szomszédságában volt Joppé. Itt lakott egy Tábita nevű asszony. Jó szívű, kedves, készséges és szorgalmas volt. Sok-sok emberen segített.

            Sajnos, komoly betegség támadta meg szervezetét annyira, hogy hamarosan meghalt. Tábitát a kor szokásai szerint felravatalozták. A gyülekezet tagjai elküldtek Péterért, hogy jöjjön hozzájuk sürgősen. Péter, amikor megkapta az üzenetet, felállt, és elindult a küldöttekkel. Joppéban egy sor özvegyasszony vette körül. Siratták Tábitát, aki megértő volt velük, s mutogatták azokat a ruhákat, amelyeket az ő szorgos keze készített. Valamennyien egyetértettek abban, hogy Tábita távozása nagy űrt hagyott maga után. Ó, bárcsak élne még! Ó bárcsak visszajönne közénk! – jajveszékeltek az asszonyok.

Péter mindenkit kiküldött a szobából. Letérdelt és buzgón imádkozott Istenhez, kérve segítségét. Ezután a holttesthez fordult, és így szólt:

• Tábita, kelj fel!

A halott megmozdult. Először a szemét nyitotta ki, meglátta Pétert, majd felült.

• Hol vagyok? Mi történt velem? – kérdezte.

Péter a kezét nyújtotta, s felsegítette, majd behívta az özvegyasszonyokat, és eléjük állította őt élve. Nagyon hamar elterjedt a hír az egész városban. S voltak olyan emberek, akik a hír hatására hitre jutottak.

            A kedvező fogadtatás következtében Péter egy Simon nevű tímárnál szállt meg, és több napig maradt a városban. Tanította az embereket.

Isten áldása volt a munkáján.

(Csel 9:32-43.)