Politika és vallás
Politika és vallás együtt?
Máté 6:23-24 Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség! Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
A káldeus vagy szíriai szó, mammon, gazdagságot, értéket (anyagi érték) jelent. A szót leginkább olyan vagyonokra használták eredetileg, amelyek fösvénységgel, gonosz módon jöttek össze. Megszemélyesített formában is megjelenik, ilyen értelemben a pénz „istenét” jelenti. A Máté 6:24 (ahogy a görög szöveg gyakorlatilag mindenütt) pedig a douleuein szóval adja vissza a szolgálatot, ami gyakorlatilag rabszolgát jelent. A kérdés tehát, lehetünk-e egyszerre két erő rabszolgái? Persze a kérdés és a jézusi kijelentés kapcsán azért el kell mondani, hogy a mammon (pénz) csak egy példaaspektus, az igazi mondanivaló nem csak a pénzről, gonoszul szerzett vagyonról szól.
Volt már vitám magát kereszténynek mondó politikussal, aki elintézte annyival az ügyet, hogy amikor egyik helyen van, egyik erkölcsi talajon áll, amikor a másokon, akkor egy másik alapon (???). Lehet-e kétféle erkölcsi alapon állni? Lehetséges-e mindezt kibékíthető módon tenni?
Egy híres, de istenben nem bízó szociológustól, társadalomfilozófustól hadd idézzek erre vonatkozóan egy állásfoglalást, amely számomra sok mindent elmond.
Max Weber ezt mondja a témában: „És ez a döntő pont. Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden etikailag irányított cselekvés két, egymástól alapvetően különböző s kibékíthetetlenül ellentétes elvet követhet: lehet lelkiismeret-etikaság, vagy felelősségetikailag orientált. (…) A politikában meghatározó eszköz az erőszak. (…) Aki saját lelki üdvén és mások lelkének megmentésén fáradozik, az ne a politika útján tegye ezt, mert a politikának egészen más feladatai vannak, olyanok, amelyeket csak erőszakkal lehet megoldani. (…) Mert mindez [a vallásilag jó], mihelyt politikai cselekvéssel akarják elérni, amely erőszakos eszközökkel él és a felelősségetika útján jár, veszélyezteti a lélek üdvét. (…) Mindenkinek, aki általában politikával akar foglalkozni, és kiváltképp annak, aki hivatásszerűen kíván politizálni, tisztában kell lennie ezekkel az etikai paradoxonokkal, valamint a saját felelősségével amiatt, ami belőle magából lehet a hatásukra. Ismétlem: diabolikus hatalmakkal szövetkezik, amelyek minden erőszak mélyén ott lapulnak. Az akozmikus emberszeretet és jóság nagy virtuózai, akár Názáretből, akár Assisiből , akár Indiai királyi palotájából származtak, nem éltek az erőszakkal mint politikai eszközzel, birodalmuk nem e világból volt, s m égis hatottak és hatnak ebben a világban” (A tudomány és a politika mint hivatás 120-137 kivonatolva).