Próbálj meg engem!

Igaz, ebben benne van az, hogy teljesen kiszolgáltatod magad Neki. Feküdj fel a műtőasztalra, és bízd szent kezére magadat.

 “Próbálj meg! Legyen, ha kell, sorsom Jób sorsa. Törd össze zsugori, kapzsi szívem bálványait. Amiben rajtad kívül gyönyörűséget kerestem és leltem, legyen rommá és pusztasággá. Vágj bele az elevenbe, érjen szenvedés, betegség, csak tudjam szívből kiejteni Isten nevét, még ha jajszóval együtt is. Látogasson házamba a gyász, könnyhullatással egyem bár kenyerem, vagy szánalom tárgya  legyek embertársaimnak ... Tégy velem amit akarsz!”

                Tudom nehéz lesz ezt kérned, testvérem! Ha nem ismerném a nagy Orvost, nem is merném ajánlani, hogy ezt tedd, de meg kell tenned, mert életedről van szó. Azt is tudom, hogy keze alatt egy operált beteg sem halt meg, mert “nem kísért feljebb, mint elszenvedhetnéd.” Tudom, súlyos operáció lesz - könnybe és vérbe kerül, de megéri. Szabad azonban kérni valamit Tőle, amit nem tagad meg egy megpróbálttól sem. A zsoltáríró is ezt kérte:

• Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!” Zsolt.139,23.