Pünkösd

Pünkösd

Jézus, mielőtt a mennybe ment, azt mondta tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg a Szentlelket elküldi hozzájuk.

A tanítványok olyan boldogok voltak, hisz most már tudták, hogy követői lehettek Jézus Krisztusnak, aki az Isten Fia. Vártak, és imádkoztak, és beszélgettek azokról a dolgokról, amik az elmúlt három és fél évben történtek.

Tíz napig voltak így együtt. Ekkor köszöntött rájuk Pünkösd reggele. Miután imádkoztak, valami egészen különös dolog történt. Zúgás támadt az égből, mintha erős szélvihar közeledne. És ez a zúgás betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Úgy tűnt, mintha lángnyelvek ereszkedtek volna le. Mindannyian valami különös, hatalmas erőt éreztek. Boldogok voltak! Imádták és dicsőítették Istent.

Ezen az ünnepen nagyon sok ember tartózkodott Jeruzsálemben. Ők is látták, hogy mi történt Márk Jánosék házában, ahol a tanítványok voltak.

Csodálkozva és kíváncsian álltak meg a ház előtt. Nem sokáig kellett várniuk, mert hamarosan nyílt az ajtó, és boldogságtól sugárzó arcú emberek álltak előttük. A köztük járt, meghalt, feltámadt és mennybe ment Jézusról tettek bizonyságot.

Olyan erővel beszéltek, hogy mindannyian érezték, hogy szívüket érintették a tanítványok szavai.

Nagyon sok országból, tartományból voltak együtt emberek. Ami különös volt, hogy bár más-más nyelven beszéltek, most mégis mindannyian megértették az apostolok szavait.

Döbbenetes volt, hogy anyanyelvükön értették azt, amit hallottak.

Bizony, ez a Szentlélek munkája volt, Aki hatalmas dolgokat tud véghezvinni az ember életében. Képes megváltoztatni, új emberré formálni. Valóban Ő az, akit Jézus Krisztus – mint Vigasztalót – elküldött a mi földünkre, miután a mennybe ment.