Rejtvény a falon

Rejtvény a falon

Jól ismerjük Dániel könyvének 5 fejezetét, amelyben egy kézfej jelenik meg a mulató babiloniak előtt, és a falra a jól ismert mondatot írja: „Mené, mené, tekel ufarszin.” De átgondoltuk-e valaha, ténylegesen mit olvastak az értők akkor a falra írva? Ezt: Mina, mina, sékel és félminák (a mina máshol talentum). A bibliai súlymértékekben (és pénzmértékekben) kicsit járatosaknak azonnal feltűnhet, hogy itt bizony nem az áll, amit Dániel mondott, hogy megmérettél és híjával találtattál. Hogy lehet ez?

Ez az úgynevezett homályos beszéd, egy rejtvény. Ezért nem is érthették a mulatozók. Gyakorlatilag minden szónak (az igegyökének) van egy párja, amivel rokon, és amivel hasonló a hangzása is. Dániel gyakorlatilag úgy fejti meg a rejtvényt, hogy ezekkel helyettesíti az eredeti szavakat (mert érti a lényegét), vagyis a szó párjával, és azt értelmezi, mivel így már van értelme (nem csak képszerűen).  A szöveg kb. így hangzik: megszámolta, megszámolta, megmérte és felosztotta. Ráadásul a felosztás szó (parszin) a perzsák szóra is rímel, ami azt jelentette, hogy az osztók, vagyis akik felosztják a birodalmat, a perzsák (vagy ahogy Dániel magyarázza, a médek és perzsák).

Ezek után nagy lehetett a riadalom, pedig korábban sem volt kicsi. Gyakorlatilag ekkor már mindenki tudhatta, hogy vége az országnak. Ez a magyarázat arra is, miért utasíthatta el Dániel Belsaccar ajándék-felajánlását a megfejtésért cserébe, mivel normális körülmények között ezt nem tehette volna meg az uralkodóval.

A súly- vagy pénzegységek (mindkettő, mivel akkor a pénzt nem számolták, hanem mérték, súlyra) csökkenő mértéket is kifejeznek, amit Dániel szépen kifejt, összehasonlítva az éppen uralkodó Belsaccart a nagyapjával.