Remény
Remény
Először: „Lesz ez még jobb is!” Később: „Lesz majd valahogy!” Végül: „Hát ezt nem gondoltam volna!” Átélt már hasonlót? Globális felmelegedés: remélünk. Politika: remélünk. Pénzügyi válság: remélünk. Reménytelen szerelem: remélünk. A remény „csalfa és vak”?
Mindenesetre nem hiányozhat az életünkből. Legyen az megélhetés, vizsga vagy szerelem: a remény dobogtatja a szívünk. Életben tart, és kitartásra ösztönöz. Annyira fontos, hogy a legvégsőkig küzdünk érte és miatta, még akkor is, ha keserű csalódásokon megyünk is keresztül. Martin Luther King így fogalmazta ezt meg: “El kell fogadnunk a véges csalódást, de soha nem szabad elvesztenünk a végtelen reményt.” Antoine de Saint-Exupéry szerint: „Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt.”
Próbálta már megfogalmazni magának, mi a remény? Számomra megfoghatatlannak tűnik: ha van, érzem a jelenlétét. Azt súgja, hogy valami, ami még nincs itt, az el fog érkezni, és ami még nem az enyém, valamikor majd az enyém lesz. Sőt, a siker vagy a birtoklás érzése már ma hatalmába kerít, és ösztönöz. Amikor azonban a remény valósággá válik, eltűnik! Akármennyire fájhatott a remény elvesztésének még a puszta lehetősége is, mégis, amikor beteljesedve eltűnik, egyáltalán nem hiányzik. Átvette helyét a várva várt valóság!
Megdöbbentő így kimondani, de a megfoghatatlan és tüneményes remény vezet bennünket az életen át. A remény foglyai vagyunk!
Nem feledhetjük: a remény nem maga a cél, csupán az árnyéka. Mégis, melyik a fontosabb?
Mi a nagyobb valóság? Az, ami körülvesz bennünket, amit látunk és elszenvedünk? Vagy az, amit csukott szemmel látunk csak és eltölt reménnyel? „Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.” (Oscar Wilde)
Tóth Árpád: Csillag, ó, messzi Szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a bús lemondás szürke
Kámzsáját, s homlokom megadva tűrte
A gondok ráncrepesztő ostorát.
Istenem! lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
Könnyem vizétől milyen új és fürge
Bánat riad fel? hogy lesz most tovább?
Bús az élet, de balga, aki gyászol;
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.
Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem!
Könnyen felfedezzük a vers mögött meghúzódó történetet. Milyen egyértelmű: remény – csillag – Krisztus születése!
A Biblia története a remény története!
E.G. White: Jézus élete, 23,24.o.
- remény a Megváltó eljövetelében!
- Megváltó: a haláltól.
- Megváltó: a gonosztól (Önmagamtól és a gonosztól.)
- Remény, hogy…
Az igazi reménynek szűkös ez a világ!
E.G. White: Nagy küzdelem, 599-600, 602.o.
Az igazi reménynek szűkös ez a világ!
- túl lát a határain
- nem elégszik meg azzal, ami elképzelhető és lehetséges
- Remény, hogy
Az igazi reménynek szűkös ez a világ!
A Biblia történetei olyan emberekről szólnak, akik felfelé néztek. Akik mertek remélni. Pedig nekik sem volt könnyebb, mint nekünk. Ábrahámról azt jegyzi fel a Biblia, hogy „Ő reménységgel hitt a remény ellenére…” (Róma 4:18. KNB).
Ábrahám 3 titka.
- Az élet sok viszontagsága közepette talált egy „állócsillagot”: Istent. Számára a remény nem valami volt, hanem Valaki. Az élet változik: egyszer fent, egyszer lent – de ott lehet mellettünk valaki jóban és rosszban. Nemcsak az élet változik, hanem mi magunk is: feledékennyé, beteggé akár ellenségessé is válhatunk. Milyen jó, ha mindeközben valaki kitart mellettünk. Ezt a személyt találta meg Ábrahám Istenben. William Blake: Mások bánata (részlet – Tótfalusi István fordítás)
Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.
S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.
- Merte a reménységre építeni az életét! Merte…
- És még ennél többet is: azt, aki az egész világot a kezében tartja, aki számára nincs megoldhatatlan probléma és legyőzhetetlen akadály. Luther Márton: „Sok dolgot tartottam a kezemben, és mind elvesztettem – de azok, amiket Isten kezébe tettem le, még mindig az enyémek!” Semmi sem nagyobb nála! Innen ered a remény, hogy Isten még a halálon is úr! „…és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent!” (Jelenések 21:4-5)
Lehetetlen? Hihetetlen? Láthatatlan? Remény!
„Mert üdvösségünk reménységre szól. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát?” (Róma 8:24.)
- Nem kell remény ahhoz, ha a párunk tökéletes – de látni a tökéletest a tökéletlenben?!
- Nem kell remény ahhoz, hogy 500 Ft-ból megvegyem a 300 Ft-os kenyeret – de ahhoz, hogy még meg is osszam másokkal?!
- Nem kell remény ahhoz, hogy kikérjem az igazam – de ahhoz, hogy elhiggyem, Isten engem visz be egy örökkévalóságba?!
Róma 8:31-39
Csizmadia Róbert