Rómában

A hajózás újból megindult, a százados és foglyai útra kelhettek Rómába. Egy hajó, amely Máltán telelt, fedélzetére vette a hajótörötteket, s elindultak Róma felé. Partraszállás után gyalog folytatták útjukat. Pál vegyes érzésekkel, gondolataiba merülve ballagott az akkori világ fővárosa felé. Nem így képzelte el Rómába érkezését. Szomorúsága hamarosan derűre fordult. Tanítványai felismerték, és nagy örömmel üdvözölték. Ez erőt adott számára, eloszlatta a bánatfelhőket, amelyek lelkére nehezedtek.

            Őrzőinek jóindulatából jó szállással rendelkezett, ahol fogadhatta vendégeit. Így lehetősége volt tanítani, magyarázni az Írásokat, és prédikálni Jézus Krisztust. Annak ellenére, hogy fogoly volt, hirdethette az evangéliumot.

            Több barátja is volt, akik segítettek neki a teherviselésben. Ilyen volt Lukács, az orvos, aki hosszabb időt töltött az apostol mellett. Timóteus – Pál lelki fia - szintén kitartott mellette. Tikhikus hasonlóképpen segített bátorította őt a nehézségek hordozásában.

            Az evangélium az egyszerűbb néprétegekben érte el legnagyobb eredményét. Az apostol befolyása egyre nagyobb teret nyert, és végül a császár palotájába is eljutott. Nem prédikációi, hanem türelme, vidámsága, bátorsága és hite hatott az emberekre. Sok ember lett így Jézus követője.

            Az apostol nem csupán a Rómában élő keresztények ügyét viselte a szívén, hanem azoknak a gyülekezeteknek a sorsát is, amelyek távol voltak. Mivel nem látogathatta őket, leveleket írt nekik, amelyekben intette, tanította, bátorította, erősítette a tagokat.

Noha az apostol kilátásai a zsidók fondorlatai és az erkölcstelen császár miatt nem voltak biztatóak, ennek ellenére szabadlábra helyezték, és még egy rövid ideig munkálkodhatott a gyülekezetekért.