Ruha az Édenben

. Nem nagyon tudunk mit kezdeni azokkal a dolgokkal, amelyek a bűnbeesés előtt természetesek voltak, mint pl. az, hogy ősszüleink nem viseltek ruhát (ahogy az állatok sem viselnek ma). Ellen White bizonyos fényruháról ír velük kapcsolatban (ami persze nem klasszikus értelemben vett ruha, hiszen ilyet Isten nem teremtett, és fogalmunk sincs, milyen lehetett), a Szentírás egyszerűen azt mondja, hogy “mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyellik” (1Móz 2:25). Vagyis jelentsen bármit a fényruha, a helyzet az, hogy teljesen meztelenek voltak, ezt látták is, de ez nem zavarta őket (mert a romlatlan világban egészen mást jelentett mindez, mint utána - lásd pl. 1Móz 2:7, ill. amit korábban a megnyilatkozának a szemeikkel kapcsolatban írtam). Ez persze önmagában még nem bír hírértékkel. A Jelenések könyve szerint Isten, amikor a világ történelme véget ér, újjáteremti a földet. Mivel a teremtéstörténet úgy írja le a paradicsom teremtését, mint ami igen jó (héber tób), semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy mások lennének majd a körülmények, mint akkor. Így azt sem, hogy ruhánk lenne majd a mennyekben. Hiszen ugyanolyanra leszünk újjáteremtve, mint amilyenek Ádámék voltak. Ezzel együtt az ember ismét “ruhátlan” lesz. Így annyi bizonyos, hogy a ruhás divattól biztosan elköszönhetünk, mégpedig egy örök életre. De ezt nem kell bánnunk, hiszen Isten biztosan a legjobb “szabást” találta ki ránk. Ahogy ősszüleinket sem zavarta a ruhátlanság, minket sem fog. Én már várom, még akkor is, ha egyébként idegenek előtt szégyenlős vagyok