Saulból Pál

Saullal már egyszer találkoztunk. A kivégzőosztag ruháira vigyázott István vértanú megkövezésekor.

            Nagy szorgalommal üldözte a keresztényeket, mert meg volt győződve, hogy Istent szolgálja azzal, ha a keresztényeket bebörtönözteti. Hivatalos papírokat kapott, hogy Damaszkuszban is összefogdoshatja a keresztényeket. Egy csapat élén lovagolt, amikor nagy fényesség vette körül, és egy égi hang azt kérdezte tőle:

• Saul, Saul, miért kergetsz engem?

Saul döbbenten kérdezte:

• Kicsoda vagy Uram?
• Én vagyok Jézus, akit te kergetsz – volt a válasz.

Saul megvakult. Ezért úgy kellett őt vezetni, hogy bemehessen Damaszkuszba. Három napig nem látott, és böjtölt.

            Volt egy keresztény Damaszkuszban, akit Anániásnak hívtak. Ez az Anániás azt a feladatot kapta, hogy menjen, keresse fel Saulust. Anániás elkezdett szabadkozni:

• Hiszen ez az ember veszélyes a keresztényekre. Már sok embert ejtett fogságba. De Isten megnyugtatta Anániást.
• Ne félj, mert én választottam ki őt a szolgálatra, s meglátja, hogy mennyit kell a nevemért szenvednie.

Anániás összeszedte bátorságát, és felkereste Sault. Imádkozott érte. Saul szeme előtt világossá vált, hogy az Ó-szövetség milyen módon beszélt Jézusról. Nem csak a lelki látása, hanem a fizikai is megjött, amikor megkeresztelkedett. Befejezte a böjtöt, megerősödött. Amilyen buzgó volt a keresztények üldözésében, ugyanolyan buzgó lett a keresztény bizonyságtevésben. Sajnos, ez nem ment olyan egyszerűen, mert a tanítványok gyanakodtak, mert emlékeztek rá, hogy korábban ő volt az egyház egyik legelszántabb üldözője. Nem volt könnyű új szolgálatát megkezdenie.

(Csel 9:1-18.)