Szabadulás
„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.”
Zsoltár 19:13.
Más fordításokban:
De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! - Kath. Ford.
A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! – Prot. Ford.
De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! – Rózsa Huba
Hallottál valakiről egy nem éppen kedvező hírt, kihúztad magad; Én aztán ezt nem tenném! Mennyivel jobb vagyok, mint ő!
Persze – kifelé – szuper alázatosnak tűnsz. Még el is hárítod a dicséretet – mondván: ’Istené a dicsőség!’ Közben majd belehalsz, hogy megint nem vettek észre, megint nem értékeltek - bezzeg a társad, a testvéred – őt mindig észreveszik, őt mindig értékelik!
Dávid a 19. zsoltárban egy kétkarú mérleget mutat be. Egyik oldalán van Isten – a másikon ő, saját maga, pontosabban ÉN vagyok ott – teljes életnagyságomban.
Isten: A Teremtő, a törvényadó, akinek munkája tökéletes, törvénye helyes, cselekedete megvidámít, ítélete változhatatlan!
ÉN: Aki nem látom (be) saját hibáimat, tévedéseimet, bűneimet. És abban tetszelgek magamnak, hogy tökéletes vagyok, hisz még magammal is elhitetem, hogy minden rendben van.
És a mérleg „nyelve” – Isten kezében van. Ő tud megszabadítani a rejtett, mások számára jól elpalástolt, eltakart, titkos, alig látható bűnöktől. Ő képes helyreállítani az egyensúlyt.
Ilyen a mi Istenünk. Hívd ma magaddal a munkádba, az iskolába – bárhova, ahova indulsz. Engedd, hogy rátegye ujját az énedre. Mert Ő a Szabadító!