Szeretet sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet maradt az utolsó pillanatig. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte: -Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? -Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: -Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? -Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: -Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! -Oh, Szeretet? - mondta a Bánat - Én olyan szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang: -Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.

A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: -Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? -Az IDŐ volt - mondta a Tudás. -Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. - Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: -Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!