Szeretetkapszula

Előző szolgálati területünkön nagyon szerettek minket, és ezt – többek között – egy érdekes módon is kifejezték. Volt egy ünnepélyes istentisztelet, amikor elbúcsúztak tőlünk, és átadtak egy szépen elkészített, ízlésesen kidekorált dobozt. Miután otthon kinyitottuk, legfölül egy üzenetet olvashattunk.”Hetente csak egy szeretet kapszulát szabad felnyitni!” Kb. 40 db boríték volt a dobozban – leragasztva. Kívül egy név, akitől kaptuk. Minden hétfőn nagy izgalommal bontottunk fel egyet. Bátorító szavak, tanácsok, jókívánságok attól a személytől, akinek a neve a borítékra volt írva.

Kedves gesztus. Csaknem egy egész évig így még együtt lehettünk velük – gondolatban, emlékekben.

Azóta többször is elgondolkodtam ezen. Nem kell sok ahhoz, hogy valakinek a napját felvidítsuk. Csupán egy kis leleményesség, ötlet, gesztus. Rohanó a világ körülöttünk, de neked nem kell felvenni ezt az őrült tempót. Állj meg! Nézz körül! Kinek tudnál ma egy szeretet kapszulát adni. Nem is hinnéd, milyen kevés is elég ahhoz, hogy valakinek örömöt szerezz, hogy széppé tedd a napját. Bátorítalak – nézz körül! Legyen áldott napod!