A szolgáló Jézus
„…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és az életét adja váltságul sokakért.” (Máté 20:28)
Biztosan nem vagyok egyedül, amikor úgy magamban felsóhajtok, ó, bárcsak egyszer engem is kiszolgálna már végre valaki!
Reggel én ébredek legkorábban, s mire a család felébred, asztalon a reggeli, elkészítve a tízórai, előkészítve az ebédnek való… S bizony, jól esne, ha egyszer úgy ébrednék, hogy valaki már ezeket elvégezte.
Aztán amikor a fenti bibliaszöveget olvasom, elszégyellem magamat. És még én szeretnék Jézushoz hasonlóvá válni?! No, ne!
Ő NEM azért jött, hogy kiszolgálják! Figyelte, hogy hol szolgálhatna! Észrevette mindig a szükségletet, betegséget, meghallotta a halkan elrebegett imát, a szív vágyakozását, sóhaját... és ott termett, hogy szolgáljon! Hogy tegyen valamit az emberért. Hogy szebbé, értelmesebbé, élhetőbbé tegye az emberek életét.
S még ennél is tovább ment.
Ő azért jött, hogy az életét adja érted és értem. Ha elfogadjuk az Ő hatalmas áldozatát, akkor az nem volt hiábavaló!
Mert amikor az ítéletben a nevemre kerül a sor, hogy beszámoljak azokról a „rejtett” dolgokról, amikről rajtam kívül csak Isten tud, és amikor a helyemre, a vádlottak padjára szólítanak, hogy valljak, akkor meglepődve látom, hogy a székem már foglalt.
És amikor a Bíró a nevemet mondja, akkor ez a Személy azt mondja: „Atyám! Itt vagyok helyette. Ő az én barátom! Az életemet adtam érte, és ő hálásan elfogadta azt!”
Ekkor az angyalok dicsőítik Jézust azért a szolgálatért, amit értem, az emberért végzett.
Ha legközelebb hasonló gondolatod lenne, mint nekem az elején, gondolj arra, hogy érted is szolgált az Emberfia!