Szövetségesei Istennek

Szövetségesei vagyunk-e az Istennek?

A Biblia egyik gyakori szava a szövetség. Az Újtestamentum újra és újra használja az Isten és az ember közötti viszony kifejezésére. Például: Mt 26:28 „…mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik…”; vagy éppen a 2Kor 3:6 „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk”. A kérdés, hogy mit jelent a szövetség? A mai szóhasználatban egyszerűen két egyenrangú fél azonos akaratból létrejövő szerződéses viszonya, amely a két fél megegyezésével jön létre, és ahol a felek kvázi egyenlő jogokkal bírnak, és bármelyik félnek vannak jogai a szerződés változtatására (elméletileg). Csakhogy erre a viszonyra a görög rendre a sünthéké szót használta minden esetben, az újszövetség azonban következetesen a diathékészóval jelöli az Isten és ember közötti „szövetséget”.

A diathéké a görögben nem szövetséget jelent, hanem akaratkinyilvánítást, rendelkezést. Nem két egyenrangú fél közös megegyezéséből létrejött szövetséget jelöl, hanem az egyik fél kinyilvánított akaratát, amelyet a másik csak elfogadni vagy elutasítani tud, de megváltoztatni nem. Ezt a kifejezést használták pl. a végrendelet kihirdetésére,

Az új „szövetség” jellege teljesen más, mint egy átlagos szövetség:

1.      Nem két egyenrangú fél között köttetik, mivel Isten és ember sohasem lehet egyenrangú.

2.      Az ember csak elfogadhatja vagy elutasíthatja az Isten kinyilvánított akaratát.

3.      A szabályokat csak az egyik fél változtathatja meg – Isten.

Összefoglalva ez ennyit tesz, hogy Istennel szemben csak kegyelemben részesült bűnösként jelenhetünk meg. Mivel ennek a „szövetségnek” sohasem lehetünk a megérdemelt partnerei, csak kegyelmezett partnerek lehetünk, nagyfokú alázat kell ahhoz, hogy részesei legyünk ennek a kapcsolatnak. Ráadásul Istent senki sem befolyásolhatta abban, hogy éppen velünk lépjen ilyen „szerződésre, kapcsolatra”. Hogy mégis ezt az utat választotta, azt mutatja, hogy valamiért nagyon ragaszkodik hozzánk.